Ma reggel a feleségem elment vásárolni. Szólt, hogy a kutyára ráteszi a láncot amíg kiáll a kocsival, majd később engedjem el.
Kicsit elfeledkeztem Alice-ről, és 20 perc múlva kiléptem a teraszra, hogy elengedjem.
A hatalmas kutya ott feküdt lustán a láncon, és teljes tudatában volt annak, hogy láncon van.
A karabiner rugója azonban beakadt, nem zárt vissza (magyar karabiner) és a lánc a kutya alatt volt ugyan, csak éppen teljesen szabad volt. Leesett.
Valójában semmiféle fék nem volt a nyakörvre akasztva. De a kutyának elég volt a rituálé, a tudat, a hit, hogy ő meg van kötve.
És ekkor persze eszembe jutottak az én jó magyar orvos kollégáim, akik közül tízezrek hiszik azt, hogy le vannak láncolva, pedig csak meg kellene egyszer mozdulniuk, megrázni magukat, és észrevennék, hogy szabadok.
Sem ugatásra, sem harapásra nem volna szükség.
Azonban olyan gyávák, lusták és ostobák, hogy a virtuális lánc puszta képzete elég ahhoz (a hatalom nagy örömére), hogy moccanni se merjenek.
Pedig nagyon erősek.
Még nincsenek kommentek.
(
)
Mondj valamit
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.
