"
szívesen...
"
Giulio!
"Egy takarítónak öltözött újságíró több mint három héten keresztül videózta rejtett kamerával a római I. Umberto egyetemi poliklinikán uralkodó hátborzongató higiéniai és biztonsági viszonyokat.
Cigarettacsikk-kupacok, őrizetlen radioaktív anyagok, baktérium- és vírusminták, szanaszét szórt betegdossziék, a kórtermekben és a folyosókon többnapos kosz, veszélyes hulladékkal teli dobozok, szemeteszsákok - mindezt Olaszország legnagyobb kórházában, a római I. Umberto egyetemi klinikán filmezte-fotózta december 4-e és 29-e között háborítatlanul a L'espresso hetilap újságírója, Fabrizio Gatti.
A horrortörténetnek beillő többrészes riport elkészítéséhez Gatti egyszerűen beöltözött takarítónak, majd a kórház- monstrum egyik hátsó bejáratán besétált az ambulanciára anélkül, hogy bárki útját állta volna. Jó okkal választotta ezt a módszert a besurranásra, a több millió euróért nemrégiben újjáépített főbejáratot ugyanis éjjel-nappal egy őrző-védő magáncég emberei vigyázzák, alaposan kifaggatva a betegeket, látogatókat, átkutatva az autókat. A nyomozó újságírót viszont közel egy hónapos áltakarítóskodása alatt egyetlenegyszer sem kérdezte senki arról, mit keres a kórházban. Szabadon jött-ment egy seprűvel meg egy felmosóvödörrel felszerelkezve, s közben olykor fél óra hosszat is forgatott rejtett videokamerájával. Lefilmezte a fertőző betegségek osztályát, ahol nyitott szekrényekben tárolják a baktérium- és vírusmintákat, azokat a helyiségeket, ahol nyitott páncélajtó mögött nyitott hűtőkben radioaktív anyagokat tartottak az építési törmelékkel, cigarettacsikkel, napokig eltakarítatlan kutyaürülékkel borított alagsori folyosókat, a kórtermek, műtők, vizsgálók előtti szemeteszsákokat, egy fal mellett kupacokba rakott 2002-2006-os betegdossziékat, röntgenfelvételeket, a dohányozni tilos táblák alatt füstölő orvosokat, ápolószemélyzetet az intenzív gyerekosztály ablaktalan folyosójának végében. Miniriportokat is készített Gatti - a szereplők arcát kitakarva - a beteghordókkal, akik az infúzióra, olykor oxigénpalackra kötött, csak egy lepedővel betakart, frissen operált embereket szeméttel szegélyezett, úttalan föld alatti folyosókon tologatják vizsgálatokra. Közben meg-megállnak, mert ha már úgyis arra járnak, a kezükbe nyomnak a beteg mellé egy zsák szemetet, hogy valahol rakják le. Azt az időt sem hagyják elveszni, amíg a páciens vizsgálaton van: a közelben gyorsan elszívnak egy cigarettát. A csikket otthagyják a földön, úgyis minden tiszta kosz, a falak vizesek, mállik a vakolat, a padlóburkolat töredezett, a fali csempe potyog, a csövek csöpögnek. Az egyik súlyos beteget fél óra hosszat tologatták így, 13-25 fok közötti hőmérséklet-ingadozás közepette, míg visszakerült az intenzív osztályra.
Az önkéntes takarító újságíró beállt volna segíteni a hivatásos, egy külső cég alkalmazottjaiként dolgozó takarítók mellé felsöpörni, felmosni, ám hamar kiderült, nincs rá szükség. Bár a munkát két turnusban végzik, egy hónap alatt egyszer sem törölték le a bútorokat, fűtőtesteket, ágyakat, asztalokat, de a felmosás sem mindennapos gyakorlat a kórtermekben, folyosókon, legfeljebb áttörlik a padlót egy koszos ronggyal. Takarítógépet nemigen használnak, mert ahhoz szakképzett személyzet kellene. Ha lejár a munkaidő, a fekete felmosóvízzel teli vödröt, a mocskos rongyokat, seprűket a folyosókon felejtik.
A főorvosok mindezt persze nem látják, mert - mint a riport múlt héten megjelent második részében a kórház főigazgatója, Ubaldo Montaguti elmondta - az ő birodalmukban minden csillog-villog. Egymással versengve újíttatják fel szobájukat, egzotikus fából készült lambériát, parkettát rendelnek összeköttetésekkel kijárt állami pénzen. Utoljára tavaly novemberben adtak át egy ilyen, 1,5 millió euróért újjávarázsolt professzori lakot, miközben nemhogy a kórház összeomlás szélén álló részlegeinek felújítására, de karbantartásra, az ellopott vécéfedők pótlására sem telik. Montaguti szerint ugyanis az ilyesmire beígért pénzeknek évek óta csak egy töredéke érkezik meg, és azt is váratlan kiadásokra kell költeni. Például arra, hogy fegyveres kíséretet biztosítsanak a holttesteknek, miután egy éve kiderült, hogy a kórteremtől a halottas kamráig vezető úton több elhunyt beteg szemét kilopták, majd szaruhártya-átültetéshez használták föl. A római La Sapienza Egyetem I. Umberto poliklinikája Európa legnagyobb kórháza. A létesítményt 1904-ben nyitották meg, ma 90 ezer négyzetméteren évente 79 500 beteget fogad. A gyógyítást 325 orvos és 2031 ápoló végzi 1337 ágyon, a teljes személyzet létszáma 5678. A kórház adóssága 118 millió euró volt 2006 végén, napi vesztesége 323 ezer euró. Montagutit másfél éve nevezték ki főigazgatónak, állítása szerint azóta bombázza az egyetemet, az illetékes minisztereket, Róma főpolgármesterét a kórházban uralkodó áldatlan állapotok miatti, saját maga készítette fotókkal is alátámasztott panaszaival - mindhiába. Utoljára karácsony előtt járt államtitkároknál, képviselőknél, de mindenki a másikra mutogat, miután a kórház ügyeiben több minisztérium is illetékes (egészségügyi, felsőoktatási-kutatási, közmunkaügyi), ráadásul a tulajdonosi-működtetési viszonyok sem tiszták az egyetem és az intézmény között. A L'espresso január elején indult cikksorozata természetesen óriási felháborodást váltott ki országszerte, a szerkesztőségbe ömlenek a cikkben leírtakat igazoló személyes tapasztalatokról szóló olvasói levelek. A politikusok, szakértők meglepetést színlelve, felháborodottan nyilatkoznak a képtelen állapotokról, mintha soha nem hallottak volna az I. Umberto vagy más kórházak bajairól. Például arról, hogy Olaszországban egyebek között a higiéniai előírások elhanyagolása miatt évente 450-700 ezer ember, a kórházban kezeltek 5-8 százaléka kap fertőzést az egészségügyi intézményekben, 4,5-7 ezer bele is hal. Ez az arány hasonló a többi fejlett országban is, ám éppen az I. Umbertóban már 2000-ben az országos átlag több mint kétszerese volt a megfertőződött betegek száma.
A tényfeltáró riport megjelenését követően Livia Turco egészségügyi miniszter rögtön országos vizsgálatot rendelt el, másfél ezer speciálisan kiképzett csendőrt küldött közel hétszáz kórházba. Első útjuk természetesen a római egyetemi poliklinikára vezetett, ahol eldobált csikkeket nem találtak ugyan, sőt dohányzó orvosokkal, ápolószemélyzettel sem találkoztak, és a veszélyes anyagok is mind lakat mögött voltak, ám a római ügyészségnek készített jelentésükben az általános biztonsági és higiéniai viszonyokkal kapcsolatban pontról pontra megerősítették a Fabrizio Gatti által írottakat és videofelvételekkel dokumentáltakat.
VÁSÁRHELYI JÚLIA"
