07-01-24 13:34:42 - írta
Giulio történésze
"A hétvégén minden háziorvos kapott egy felhívást /a szöveg itt olvasható - a szerk./ Kasszaorvosi Szövetség megalakítására...
Bocsánat,
hogy közbevágok, egyelőre valószínűleg még nem jutott el mindenkihez a
felhívás szövege. Nagyon sok kollégának nem tudjuk az e-mail címét, de
azon vagyunk, hogy mindenki értesüljön róla. Másrészt nemcsak a
háziorvosokról, hanem a fogorvosokról is szó van.
Elmondanád röviden, hogy mi a célja a kezdeményezésnek?
Mindenképp
azt kérem, mint a felhívásban is, hogy pár percet szánjon rá az
érdeklődő, hogy végigolvassa az egyoldalas szöveget. Röviden abban
foglalható össze, hogy a biztosítóval szerződésben lévő kollégák
gazdasági érdekérvényesítését próbálja a Szövetség az eddiginél sokkal
hatékonyabban megszervezni.
A
probléma az, hogy az egzisztenciális helyzetünket alapvetően
meghatározó finanszírozási szerződést a monopolhelyzetben lévő
biztosító köti meg az orvossal. Jelen helyzetben teljesen egyenlőtlen a
polgárjogi szerződést kötő partnerek alkupozíciója. A helyzetünk csak
akkor javítható, ha a biztosítóval vagy esetleg biztosítókkal,
egyenrangú félként tárgyalhatunk. Ehhez meg kell szervezni a közös
képviseletünket.
Nem ez a MOK feladata? Vagy szerintetek nem jól végezte?
A
MOK-nak 2006 végéig a heterogén orvostársadalom egészének az érdekeit,
és elsősorban a szakmai érdekvédelmet kellett képviselnie. A kamarákról
szóló korábbi törvény - nyilván nem véletlenül - rendkívül gyenge
jogosítványokat adott a korábbi köztestületnek. Talán a legerősebb
jogosítványa egyébként éppen a finanszírozási szerződéssel kapcsolatos
egyetértési joga volt. Sajnálatos tény, hogy a valóságban mindezt nem
tudta érvényesíteni.
Miért gondolod, hogy egy új szervezet erre képes lehet?
Rendkívül
egyszerű a javasolt konstrukció. Egyetlen kardinális kérdésre
összpontosít, a praxistulajdonos kollégák gazdasági érdekeinek
képviseletére, s ezen belül is a gyújtópont a biztosítóval történő
szerződés megkötése. Szemben a kamarával, nem vállal etikai, szakmai
feladatokat, nincs meg az a kényszere, hogy a különböző rétegérdekek
között egyensúlyozzon.
Nem lehetne mindezt a Kamarán belül megvalósítani?
De igen, egészen biztosan lett volna
lehetőség rá. Az Orvosi Kamara jogi bizottságában már 2003-ban
letettünk egy egyhangúlag elfogadott ajánlást a MOK Elnökség asztalára.
Ebben az ajánlásban éppen erre tettünk javaslatot.
Mi lett a javaslat sorsa?
Ezt
nem tőlem kell megkérdezned. De információim szerint nem került
formálisan az elnökség vagy Képviselőtestület elé megtárgyalásra. Múlt
év őszén, amikor világossá vált, hogy a kamarára milyen sors vár, még
egyszer előálltam ezzel, a mostani helyzetre kissé átszabott
koncepcióval. Véleményem szerint lehetne és mindenképpen meg kellene
próbálni a szükségből, erényt kovácsolni.
Ezt nem egészen értem�
Nézd
a Kamara egy óriási szervezet a maga tehetetlenségével együtt. Talán
több tagja van, mint az összes magyar pártnak együttvéve� Ha nem
hatékony szervezeti struktúrában, s nem világos megfogható célok
szerint szerveződik, akkor a tagság nagy része egyszerűen nem érzi
magáénak a szervezetet. Pl. a legutóbbi tisztújító közgyűlések idején
nálunk, Veszprém megyében, az orvosok 14%-a vett csupán részt a
tisztségviselők választásán. Ez régóta így van. Sokszor láthattuk azt,
hogy kamarai funkcionáriusok szinte ciklusok óta ugyanazok - hol
titkár, hol elnök, egyszer az egyik, másszor egy másik bizottság tagja.
Valódi kamrai élet sajnos nincs. Egy ilyen szervezetben törvényszerűen
előfordul, és láthattuk is nemegyszer, hogy a szervezetet mozgató,
abból élők vagy magukat abban kiélők szempontjai kerülnek előtérbe.
Sokan tapasztaltuk az eltelt években, hogy ez az önmozgó szervezet
(feltehetőleg a tisztségviselők eredeti szándékaitól függetlenül) nem
volt képes kanalizálni kívülről jövő elképzeléseket. S sajnos
láthatjuk, hogy miközben a MOK tekintélye valóban jelentősen erősödött
a lakosság körében, aközben az orvosok egzisztenciális helyzete
folyamatosan romlott, mára számos kolléga esetében kritikussá vált.
Nos,
amire a MOK magától nem volt, s talán nem is lett volna képes, arra a
mostani szükséghelyzet lehetőséget teremt: szervezetileg megújulni,
világos célok köré szervezni a tagságot. A rétegérdekeknek megfelelő
független társadalmi szervezeteket létrehozni a MOK védernyője alatt.
Miért van szükség új szervezetekre?
Egyszerűen
azért, mert április 1-e után, a MOK csak kivételesen és külön
jogszabályban meghatározott keretek között segítheti elő egyedi
ügyekben tagjai jogainak az érvényesítését. Nem tudom, mennyire
gondolták végig a köztestületi vezetők a napokban indított akciót,
melyben a MOK arra kér felhatalmazást a vállalkozó háziorvosoktól, hogy
a nevükben eljárva a finanszírozási szerződés feltételeiről
tárgyalhasson az OEP-pel. Ha el is indulnak ezek tárgyalások, nem
tudom, mi lesz április 1-e után az egyik tárgyalófélnek, a MOK-nak az
orvosoktól kapott egyedi képviseleti felhatalmazásoknak a sorsa. Ez a
példa is mutatja, hogy radikális változtatásokra van szükség, mert
nemcsak a kötelező tagság intézménye, de a korábban is, kis számú
jogosítványainknak is jóformán mindegyike megszűnik április 1-vel.
Ezt
pótolná, ha két társadalmi szervezet alakulna a MOK támogatásával,
koordinálásával. Az egyik ilyen szervezet, az alkalmazott orvosokat
tömörítő szakszervezet, a MOSZ, amelyik már évek óta működget. Ebbe
életet kell lehelni. A másik pedig a finanszírozóval közvetlen
szerződéses viszonyban lévő vállalkozó orvosokat képviselő Kasszaorvosi
Szövetség.
Mennyi esélyét látod annak, hogy mindezt a MOK felvállalja?
Az
új kamrai törvény nemcsak hogy rendkívül szűkre szabta a
jogosítványokat, de van egy orwelli rendelkezése: a MOK összes országos
szerve üléseinek a jegyzőkönyveit hivatalból köteles megküldeni a
miniszternek. Gondold el mintha egy üzemi szakszervezet jegyzőkönyvét
hivatalból át kellene adni a menedzsmentnek.
A
tagolt struktúra, az új szervezetek létrehozása kivédheti, hogy a MOK
elnöksége bohócsipkával a fején ülésezzen. S nagyon fontos, hogy az
orvosok ne csak protest-akcióként lépjenek be az új kamarába, hanem
racionálisan is vonzó lehetőséget kínáljunk a számukra. Meggyőződésem,
hogy a MOK Elnökségének is érdeke mindez. Ha nem tud eredményeket
felmutatni, akkor borítékolható, hogy a most érzelmi okokból,
elkeseredettségből belépők jelentős részét 2008-ban elveszíti.
Mi lenne a MOK feladata az általad elképzelt struktúrában?
A
MOK egy nagyon fontos jelképpé vált az utolsó hónapokban: a hatalmi
gondolkodással szemben álló civil orvosember jelképe. A hatályba lépett
kamarai törvény gyakorlatilag visszatérés a pártállami időkhöz.
Teljesen egyértelmű, hogy a MOK-nak vissza kell nyernie nemcsak a most
elveszített jogosítványait, de más európai kamarákhoz hasonlóan
lényegesen nagyobb szerepet kell kapjon a korábbiaknál. Világos, hogy
az egyik legfontosabb cél a kamarai törvény megváltoztatása, annak
beláttatása a hatalommal, az ország polgáraival, hogy a civilszféra
gyengítése a demokráciát is gyengíti. De mindaddig, amíg ezt nem tudjuk
elérni, és itt legkevesebb 3-4 évről van szó, addig sem ülhetünk ölbe
tett kézzel. Ahogy már mondtam, meg kell próbálni a szükségből erényt
kovácsolni.
A
MOK ma még rendelkezik infrastruktúrával, egy nem jelentéktelen
vagyonnal, amelyet a tagok javára kellene fordítani. Április 1-ig
teljes nyilvántartásunk van az összes orvosról. Ebből a
nyilvántartásból április 1-e után törölni kell azokat, akik nem akarnak
a MOK tagjává válni. Használni kellene az eszközeinket, addig amíg még
rendelkezésre állnak.
Mit tesztek, ha a MOK elnökség nem támogatja ezt az elképzelést?
Őszintén
bízom, hogy nagyon hamar, azaz már holnap január 24-én kiderül, hogy
támogatni fogja. A szerdai elnökségi ülés egyik napirendi pontja
ugyanis éppen ennek az elképzelésnek a megvitatása lesz. Hiszem azt,
hogy az elnökségi tagok belátják a változtatás szükségességét, azt,
hogy a javaslat a kollégák érdekét szolgálja.
De mi van, ha mégsem ez történik?
Akármi
lesz is a döntés, az útjára indított kezdeményezés halad tovább. De
egészen más esélyei vannak a kezdeményezés sikerének, ha a MOK az
elképzelést támogatja például az adatbázisával, a fizetett
alkalmazottak munkaidejének egy részével, a rendelkezésre álló
infrastruktúrával, mintha 7 ember munka után éjszakáit tölti
levelezéssel, szervezéssel.
Ha nem kapunk támogatást a kamarától, akkor a felhívásra kedvezően reagáló többszáz kolléga fog dönteni a
hogyan továbbról. A legideálisabb esetben sem lehet gyors sikerrel
kecsegtetni bárkit. Ha a MOK megadja a támogatást, akkor akár már a
jövő évi finanszírozási szerződések megkötésénél megkerülhetetlenné
válhat a szervezet. Ha nem kapunk támogatást, akkor éveket veszíthetünk
ezzel, ami a háziorvosi és a fogorvosi szolgálatoknak, praxis
intézményének a jelentős leépülését is eredményezheti.
Nem vagy túl pesszimista?
Nem,
azt hiszem reálisan látom a helyzetet. Bízom abban, hogy az általunk
eltartott adminisztráció felismeri, hogy a javaslat nem az én vagy
mások karriervágyának a kiélése, nem egy ellen-MOK megalakítására tett
kísérlet. Hanem talán az utolsó lehetőség a teljes ellehetetlenülésünk
megakadályozására, s egyben a MOK vezetői számára is egy utolsó esély.
Példátlan mértékben romlott máris a gazdasági helyzetünk, pedig a
szeptemberben elfogadott konvergenciatervben egyértelműen leírt 2007.
évi finanszírozáscsökkentés még előttünk áll. (Sokan sajnos abban a
tévhitben vannak, hogy a vizitdíj javítja a helyzetünket. Az elfogadott
törvények alapján pont ellenkező a helyzet: a vizitdíjnak a döntéshozó
által becsült összegénél nagyobb mértékű forráselvonás
prognosztizálható.) Több olyan feladatot kaptunk, aminek a
végrehajtásához semmilyen forrást nem rendeltek hozzá A korábban
átvállalt közfeladataink egy részéhez, az eszközeink és ingatlanok
megújításához szükséges pénzeszközöket is elzárták. Félő, hogy a
rendszerváltás kevés egészségügyi vívmánya egyikének, az önálló
háziorvosi és fogorvosi praxisnak az ellehetetlenítése, a másoktól
függő, kiszolgáltatott létbe
történő visszaterelésünk a cél. Ezt a fenyegetett helyzetet most még
akár a javunkra is fordíthatjuk: most valószínűleg sokkal könnyebb
lehet egy hatékony érdekképviseleti szervezetet létrehozni, jóval
hamarabb érhető el az a taglétszám, amelyik biztosíthatja számunkra,
hogy a szakmai munkánkat, családunk és vállalkozásunk gazdasági
helyzetét alapjában meghatározó finanszírozási szerződés elfogadásánál
ne csak az eddigi két lehetőségünk legyen, az engedelmes fejbólintás
vagy a praxis feladása. Hanem egyenrangú tárgyalófelekként lehetőségünk
legyen végre a feltételek kialakításához, a saját szempontjaink
érvényesítéséhez.
Van-e konkrét ütemterv?
Holnap
világosabb lesz a kép. Részben azon múlik, hogy támogatást kap-e a
kezdeményezés. De meggyőződésem szerint hosszú távon az dönti el ennek
sorsát, hogy a kollégák mennyire érzik magukénak a kezdeményezést, azt
hogyan alakítják, módosítják. Az eltelt két napban több száz
visszajelzést kaptunk e-mailben. Ezek folyamatosan felkerülnek a
szervező honlapra és fórumra. Ideális esetben heteken belül megalakul a
Kasszaorvosi Szövetség. Rossz esetben a szervező tevékenységet kell
folytatni. Nem vagyok annak híve, hogy a pillanatnyi lelkesedésből
létrehozzunk egy olyan szervezetet, amelyik nem tudja feladatát
betölteni. Ahogy már mondtam, perdöntő a kollégák véleménye. Ha
tömegesen magukénak éreznek egy ilyen szervezetet, akkor azt létre kell
hozni, és sikerre ítéltetett. Ellenkező esetben óvnék az elhamarkodott
lépésektől.
Mire számíthatnak a kollégák, ha megalakul a szervezet?
Attól,
hogy a Kasszaorvosi Szövetséget 50 vagy 200 kolléga megalakítja,
nyilván még nem leszünk partnerek. Ez még csak egy ígéretes lehetőség.
Megítélésem szerint 1500-2000 tag esetén érhetjük el a kitűzött célt
válhatunk megkerülhetetlenné a finanszírozási szerződés megkötésénél.
Az addig eltelő időben fel kell készülnünk egy ilyen tárgyalásra.
Elképzeléseim szerint például egy független könyvvizsgáló céggel
felméretnénk, hogy a magyar viszonyok között mi lenne a finanszírozás
reális mértéke.
Ugyanerre készül a MOK is most, nem?
Nagyon
lényeges pontra tapintottál rá. Nem akarok senkit sem megbántani, de a
kezdeményezés egyik lényege éppen abban van, hogy az eddigi jószándékú
amatőr megoldásokat professzionális módszerekkel kívánja felváltani. Ha
100 vagy 1000 doktor önmaga felméri, hogy milyen finanszírozást tart
szükségesnek, azt sokkal könnyebben lesöprik egy tárgyalásnál mintha
egy neves könyvvizsgáló cég elfogulatlan, független megállapításait
tesszük le az asztalra. Látnunk kell, hogy lehetünk bármilyen jó
orvosok, nem vagyunk sem ügyvédek, sem közgazdászok. Egy
professzionális szakértő gárda nélkül egyszerűen nincs esélyünk egy
piaci alkupozícióban az érdekérvényesítésre.
Miért a MOK-nak nincsenek ilyen szakértői?
A
MOK-nak jelenleg is dolgoznak szakértők. Akik azonban olyanok, mint mi
magunk is, általános orvosi szakvizsgával rendelkező háziorvosok: Több
mindenhez értünk mint bármelyik szakma csúcsán álló professzor, de
mindenki jobban jár, ha egy by pass műtétet nem a háziorvos, hanem az
arra felkészült team végzi el.
Köszönöm az interjút!
2007. január 23.
Hanyecz Vince (WebDoki) és Solymosi Tamás (Noszadoki) interjúja Antal-Szalmás Tamással"