JOGI ÁLLÁSPONT

Álláspontunk szerint, amely lényegét tekintve megegyezik

-a Veszprémi Munkaügyi Bíróság 3.M.330/2004/14. számú első fokon hozott ítéletével,
-az Egri Munkaügyi Bíróság 4.M-137/2005/9. számú első fokon hozott ítéletével,
-Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság 4.Mf.20.696/2005/4. számú másodfokon hozott ítéletével,
-és a Zala Megyei Bíróság Mf.21.427/2005/3. számú másodfokon hozott ítéletével,

1.   2004. május 01.-ét követően, az orvos által ügyeletben töltött idő teljes egészében munkaidőnek számít.

2. Az orvost az ügyelet után megillető munkabért a teljes ügyeleti idő után a túlmunkavégzés szabályai szerint kell meghatározni.

3.   Fentiek alapján, jogellenesen tartja hatályban a Kormány a 233/2000. (XII. 23.) Kormányrendelet 10. §, 12. § (6) bekezdés, és a 12/A. § (1), (2) bekezdések rendelkezéseit.

INDOKLÁSA

I.

1.    A 2001. január 1.–én hatályba lépő 233/2000. (XII. 23.) Kormány rendelet 12. § (6), és a 12/A. § (1), (2) bekezdések az orvosok által ügyeletben töltött időnek nem az egészét, hanem csupán egy részét (az ügyeleti idő legalább 12,5%-25%-50%-át) rendeli figyelembe venni, mind a munkaidő meghatározása, mind pedig a munkavégzés után járó munkabér megállapítása szempontjából.

2.    2004. május 1.-én Magyarország felvételt nyert az Európai Unióba. A csatlakozási okmány 53. cikke, amely a közösségi intézmények jogi aktusainak alkalmazhatóságáról szól, kimondja, hogy a csatlakozás időpontjától az új tagállamokat az EK szerződés 249. cikke szerinti irányelvek címzettjeinek kell tekinteni, feltéve, hogy ezeknek az irányelveknek az összes jelenlegi tagállam a címzettje volt.

3.    A Európai Tanács által 1993. november 23.-án hozott 93/103/EK Irányelv a munkaidő szervezés egyes szempontjairól (továbbiakban: Irányelv) 19. cikke kimondja, hogy az Irányelvnek a tagállamok címzettjei.

4.    A csatlakozási okmány 53. cikke értelmében, az EK szerződés 254. cikkének (1) és (2) bekezdése szerint hatályba lépő irányelveket kivéve, az új tagállamokat úgy kell tekinteni, mint amelyek a csatlakozáskor értesítést kaptak ezekről az irányelvekről.

5.    A csatlakozási okmány 54. cikke szerint, amennyiben a 24. cikkben említett melléklet, illetve ezen okmánynak, vagy a mellékleteinek bármely egyéb rendelkezése más határidőt nem ír elő, az új tagállamok hatályba léptetik azokat az intézkedéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy az EK szerződés 249. cikke szerinti irányelvek rendelkezéseinek a csatlakozás napjától megfeleljenek.

6.    A csatlakozási okmány 24. cikkében hivatkozott melléklet, amely a Magyarországra vonatkozó 10. számú melléklet, nem szól a 93/104/EK irányelv vonatkozásában engedélyezett eltérésről.

Az eddigiek alapján megállapítható, hogy 2004. május 1.-ével, a csatlakozás időpontjával
a Magyar Köztársaság a 93/104/EK irányelv címzettje volt, és úgy kell tekinteni,
mint amely a csatlakozáskor értesítést kapott ezen irányelvről,
s a csatlakozás napjától ezen irányelvnek meg kell, hogy feleljen.

 II.

7.    Az Irányelv 2. cikkében szereplő meghatározás szerint:

1/ Munkaidő:az az időtartam, amely alatt a munkavállaló dolgozik, a munkaadó rendelkezésére áll és tevékenységét vagy feladatát végzi a nemzeti jogszabályoknak és/vagy gyakorlatnak megfelelően.
2/ Pihenőidő: az az időtartam, amely nem minősül munkaidőnek.

 8.    Az Európai Bíróság C-151/02. Norbert Jaeger ügyben hozott ítéletében a bíróság kifejti, hogy a munkaidő és a pihenőidő Irányelv értelmében vett fogalmát nem lehet a különböző tagállami szabályozások előírásainak megfelelően értelmezni, ezek közösségi jogi fogalmak, amelyeket objektív sajátosságok alapján lehet meghatározni az Irányelv rendszerével és céljával összefüggésben (mint ahogyan azt a Bíróság tette a C-303/98. Simap ügyben).

 9.    A C-151/02. ügyben a Bíróság kifejtette, hogy a döntő tényező annak megítélése tekintetében, hogy az Irányelv értelmében vett munkaidő fogalmának sajátos elemei jelen vannak-e az orvosok által a kórházban ellátott ügyeletek esetén az a tény, hogy kötelesek-e fizikailag jelen lenni a munkáltató által meghatározott helyen, ez utóbbi rendelkezésére állni és szükség esetén azonnal képesnek lenniük szolgálatot nyújtani.

 10.    Ugyanezen ügyben a Bíróság kiemelte, hogy az orvosok által az őt foglalkoztató kórházban teljesített ügyeletet teljes egészében munkaidőnek kell tekinteni, függetlenül attól a körülménytől, hogy az ügyelet folyamán a munkavállaló nem végez folyamatosan tevékenységet. Az Európai Bíróság mindezek alapján megállapítja:

Következésképpen a 93/104/EK irányelvvel ellentétes egy olyan tagállami szabályozás, amely az irányelv értelmében vett pihenőidőnek tekinti a munkavállaló által az egészségügyi intézményben teljesített ügyelet nem tevékenységgel töltött részét, és így csak azoknak az időszakoknak a kompenzációját írja elő, amely alatt a munkavállaló ténylegesen szakmai tevékenységet végez.

Kétségtelenül megállapítható tehát, hogy a 233/2000. (XII. 23.) Kormányrendelet 10. §, 12. § (6) bekezdése, valamint a 12/A. § (1), (2) bekezdések szabályozása ellentétben áll az Irányelvvel.

III.

11.    Az EKSZ. 249. cikk 3. fordulata szerint az irányelv az elérendő célt tekintve valamennyi címzett tagállamot kötelezi, de átengedi a nemzeti hatóságoknak a módszerek és eszközök megválasz-tásának hatáskörét. Az irányelv tehát jogalkotási kötelezettséget jelent a címzett tagállamok részére, s az átültetési határidő leteltét követően, a tagállamnak az esetleges átültetés hiánya vagy hiányos átültetése miatti magatartása, joghatásokat vált ki, jogkövetkezményekkel jár.

12.    Az Európai Bíróság a 148/1978. Tullio Ratti ügyben szögezte le, hogy az irányelv akkor válik közvetlenül hatályossá és alkalmazhatóvá, ha a benne kitűzött beültetési határidő már lejárt.

13.    A Bíróság a 8/1981. Ursula Becker ügyben pedig rögzítette, hogy az irányelvre az állammal szemben is lehet hivatkozni, feltéve, hogy azt nem vagy nem megfelelően hajtották végre.

14.    A Bíróság több döntése (80/86; C-188/89; C-106/89. számú ügyek) egyértelműen kimondta, hogy minden olyan esetben, amikor tárgyukat illetően egy irányelv rendelkezései feltétel nélküliek és eléggé pontosak, akkor a személyek az állammal szemben támaszkodhatnak ezekre a rendelkezésekre azokban az esetekben, amikor az állam az előírt határidőn belül nem, vagy nem helyesen alkalmazta az adott irányelvet a jogrendszerében.

 15.    Az irányelv vertikális hatályát mondta ki az Európai Bíróság a C-188/1989. Foster ügyben, amelyben megállapította általános elvként, hogy egy olyan szervezet, melyet állami ellenőrzés mellett, közfunkció ellátásával bíztak meg, olyan szervezetnek tekintendő, amellyel szemben az irányelvekre lehet hivatkozni.

 16.    Annak érdekében pedig, hogy az irányelv a leghatásosabban érvényesüljön, az Európai Bíróság kimondta a közvetett hatály elvét a 14/83. Von Colson and Kamman és a C-106/1989. Marleasing ügyekben, melyekben rögzítette, hogy a nemzeti bíróság köteles saját nemzeti jogát az irányelv megfogalmazásának és céljának fényében értelmezni, vagyis akként, hogy összhangban álljon a közösségi jogi normával (értelmezési kötelezettség doktrínája).

2004. május 1.-től kezdve tehát az Irányelv hatálya kétségtelenül megállapítható.
Fentiekből nyilvánvalóan levonható, hogy 2004. május 1.-t követően,
a 233/2000. (XII. 23.) Kormányrendelet 10. §, 12. § (6) bekezdés,
és a 12/A. § (1), (2) bekezdések hatályban tartása jogellenes.

______________________________________________________

KÖZLEMÉNY

Tekintettel arra, hogy 2004. május 01.-t követően az orvosok jogai, a fent kifejtettek értelmében, tömegesen és tartósan sérültek, és amely jogsértés közel 30 ezer orvost és azok családtagjait sújtja, ezért a Népszabadság 2006. január 07.-i lapszámában (a 10. oldalon) „nyílt levél” formájában hirdetést megjelentető 216 orvos, a hirdetés megjelenésével egyidőben hivatalos beadvánnyal is fordultunk az alábbi személyekhez:

- Dr. Sólyom László Köztársasági Elnök Úrhoz,
- Dr. Szili Katalin Asszony, az Országgyűlés Elnökéhez,
- Gyurcsány Ferenc Miniszterelnök Úrhoz,
- Dr. Polt Péter Legfőbb Ügyész Úrhoz,
- Valamennyi országgyűlési képviselő asszonyhoz és úrhoz, név szerint.

Hivatalos megkeresésünk tárgya a következő:
           

         A/ Tömeges és tartós jogsértés miatti panasz, és intézkedés kezdeményezése.

         B/ Alkotmánybíróság eljárásának privilegizált kezdeményezésére tett indítvány.

         C/ Javaslat az Európai Bizottság értesítésére.

Hivatalos megkeresésünkben, a következő intézkedéseket kezdeményezzük:

A/ Elsősorban, kérjük azt, hogy a címzett személyek feladat- és hatáskörükön belül minden szükséges intézkedést tegyenek meg annak elérése érdekében, hogy ez a jogsértés, amely közel két éve és közel 30 ezer orvost érint, és 30 ezer magyar családot sújt, a lehető legrövidebb időn belül maradéktalanul orvoslást nyerjen.

B/ Másodsorban, indítványozzuk, hogy valamennyi címzett személy szíveskedjen az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezni az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 21.§-ának (3) bekezdése szerint, a 233/2000. (XII. 23.) Kormányrendelet 10. §, 12. § (6) bekezdés, valamint a 12/A. § (1), (2) bekezdések alkotmányellenességének és nemzetközi szerződésbe ütközésének utólagos vizsgálatára.

INDOKLÁSA

a)    Fent kifejtett jogi álláspontunk indoklásából egyenesen következik az, hogy a 233/2000. (XII. 23.) Kormányrendelet 10. §, 12. § (6) bekezdés, és a 12/A. § (1), (2) bekezdések rendelkezései sértik a Magyar Állam jogharmonizációs kötelezettségét, és így az Alkotmány 7. § (1) bekezdését is.

b)   Az 1075/B/2001. AB határozat megállapította /hivatkozik rá a 30/2005. (VII. 14.) AB határozat/, hogy a nemzetközi szerződésben foglalt jogharmonizációs kötelezettségen alapuló jogalkotási feladat teljesítésének vizsgálata is nemzetközi szerződésbe ütközés vizsgálatának minősül.

c)    Jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatát csak azok kezdeményezhetik, akiket az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 21. § (3) bekezdése megjelöl. Álláspontunk szerint a jogalkotó a személyi kör ilyen fokú szűkítésével, privilegizálásával, a kezdeményezésre jogosult személyekhez feladat- és hatáskört telepített, kizárva ezzel alapos alkotmányos aggály esetén – úgy, mint esetünkben is – a diszkrecionális mérlegelés lehetőségét.

Mindezen indokok alapján indítványozzuk az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezését.

C/ Harmadsorban, kezdeményezzük, hogy valamennyi címzett személy szíveskedjen az Európai Bizottsághoz fordulni azon alapos aggály tisztázása érdekében, amely szerint a Magyar Állam nem tett eleget a jogharmonizációs kötelezettségének akkor, amikor 2004. május 1.-t követően továbbra is hatályban tartotta a 233/2000. (XII. 23.) Kormányrendelet 10. §-át, a 12. § (6) bekezdését, valamint a 12/A. § (1), (2) bekezdéseit.

INDOKLÁSA

a)    A 167/73. Commission v. France (Tengeri Munkajogi Kódex) ügyben az Európai Bíróság rámutatott arra, hogy valamely nemzeti jogalkotásnak – a konkrét ügyben a dereguláció elmu-lasztásának – már a közvetett vagy potenciális hatásai is elegendőek ahhoz, hogy a tagállammal szemben az EKSZ. 169. cikk alapján indítandó szerződésszegési eljárást megalapozzák.

b)   Ebből következik, hogy a 233/2000. (XII. 23.) Kormányrendelet 10. §, 12. § (6) bekezdés, és a 12/A. § (1), (2) bekezdések rendelkezései, mint a közösségi joggal összeegyeztethetetlen jogalkotás hatályban tartása megvalósítja a jogharmonizációs jogsértést.

Ezen indokaink alapján kezdeményezzük azt, hogy a valamennyi címzett személy
a Magyar Állam jogharmonizációs kötelezettsége alaposan aggályos teljesítésének
megvizsgálása céljából, szíveskedjen az Európai Bizottsághoz fordulni.

Megkeresésünk mindhárom pontjával kapcsolatban várjuk valamennyi megkeresett személy válaszát az általa tett vagy tenni szándékozott intézkedésekről; és egyúttal a munkájukhoz felajánljuk bármiféle módon a segítségünket.

 Végezetül szeretnénk kinyilvánítani azt, hogy a célunk annak elérése, hogy hazánkban azon kiemelt és magasrendű társadalmi értékek, mint az alkotmányos rend, a jogállamiság és jogbiztonság, a jogrend integritása, a törvényesség, és a bíróságok ítéleteinek tisztelete, ezen túl az orvosok esetében is elismerésre és követésre kerüljenek.

 2006. január 07.

                                                                   Készítette:     Dr. Antal Szalmás Tamás

                                                                       a 216 orvos képviseletében eljárva