Az intézményt nyolcadik éve irányító főigazgatónak január 6-án azzal kellett szembenéznie: további, nem tervezett összegekkel nőhet a Balassa kiadása. Az történt, hogy a főigazgatót felkereste az intézmény sebészetének négy szakorvosa, és közölték vele: munkájukat vállalkozóként kívánják ellátni. Ha a kórház igényt tart rájuk, akkor ők ugyanúgy műtenek, vizitelnek, ügyelnek, mint eddig, de vállalkozói díjért, amit az általuk alakított kft.-nek fizet majd ki a Balassa. A fizetségről három alkalommal tárgyalt a főigazgató a négy sebésszel. Az alku eredménytelen volt, ezért a kft.-be tömörült szakorvosok január 23-án benyújtották lemondásukat. A sebészeten így - a főorvos mellett - két szakorvos és hét - szakvizsga előtt álló, önállóan műtétet nem végző - rezidens marad. Mint megtudtuk, legalább három sebészt fel kell vennie a kórháznak a zavartalan betegellátás érdekében.
A lemondási idejét töltő négy orvos egyelőre nem kíván nyilatkozni. Szavaikat ügyvédjük, dr. Molnár Péter tolmácsolta. Tőle megtudtuk: a négy sebész hétköznapokon általában reggel 8-tól délután 3-ig operál, utána este hatig még az osztályon dolgozik. Ennyi munkáért a fizetésük alacsony, - hogy pontosan mennyi, azt az ügyvéd nem árulta el -, s mivel a közalkalmazotti tábla nem teszi lehetővé, hogy emelésben részesüljenek, úgy gondolták, vállalkozóként folytatják. Terveiknek ösztönzést adott, hogy a kórházban már más kollégák is dolgoznak vállalkozói formában. Ám a főigazgató által ajánlott vállalkozói díj a négy sebész számára elfogadhatatlan volt.
Muth Lajos nem titkolja az alkufolyamatban kimondott összegeket. Eszerint a kórház a sebészek mindegyikének először napi 14 ezer, majd 18 ezer forintot kínált. A kft. ajánlata 50 ezerről "startolt". Molnár Péter nem akar az alkuban elhangzott pénzekről beszélni, de annyit elárul: ők engedtek volna a kért összegből, ha folytatódnak a tárgyalások. Az ügyvéd arra is figyelmeztet, hogy a kft.-nek a kórháztól kapott pénzből kellett volna állnia a négy orvosnak a bérterheket, a felelősségbiztosítást, valamint a vállalkozás költségeit. Így a kért pénz legfeljebb fele maradna az orvosok zsebében.
A főigazgató viszont azt mondja: a négy sebész által kért vállalkozói díj a kórház kiadásait több tízmillióval emelné, s erre az intézménynek nincs kerete. Azt ugyan Muth Lajos is elismeri, hogy a négy középkorú, 10-20 éves rutinnal rendelkező, jó hírű sebész fizetése igazságtalanul kevés - ezt az összeget a főigazgató sem kívánta megmondani, de más forrásból, a közalkalmazotti tábla alapján kiszámolható: az érintett sebészek havi nettó fizetése 150-190 ezer forint között van. Ha most elfogadja a kórház a sebészek ajánlatát, akkor létszámot kell csökkentenie a négy szakorvos vállalkozói díjának kigazdálkodásához. Az elbocsátás pedig azzal járna, hogy a maradóknak még többet kellene dolgozniuk - ugyanannyi pénzért. Ráadásul a főigazgató számára ott marad a további kérdés: mi van, ha a többi orvos is úgy dönt, hogy ők is vállalkozóként folytatják?
Muth Lajos mindehhez hozzáteszi: az aneszteziológusok már évek óta vállalkozóként dolgoznak a Balassában. De ez nem csak Szekszárdon van így. Az altatóorvosok a kilencvenes évek végétől - mivel az ő alacsony jövedelmüket a paraszolvencia sem gyarapította - mind nagyobb számban külföldre szerződtek. Emiatt hiányszakma lett nálunk az aneszteziológus. Az altatóorvosok többsége éppen ezért váltott, és rosszul fizetett "közszolgából" - hazai viszonylatban - jól kereső vállalkozóvá lett.
Ennek kapcsán körbekérdeztünk kórházakat, s azt a választ kaptuk: a vállalkozó altatóorvosok napi bruttó bére 35-40 ezer forint közötti...."
Az
európai irányelveinek megfelelően a kórházak az ügyeleti idő teljes
egészét ki kell hogy fizessék az egészségügyi dolgozóknak. Ezt a
jogerős ítéletet hozta tegnap a Heves Megyei Bíróság a gyöngyösi Bugát
Pál Kórház ellen.
Mv.:
- Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke, mint ahogy azt már
mondtam, ugyanis az európai irányelveinek megfelelően a kórházak az
ügyeleti idő teljes egészét ki kell hogy fizessék az egészségügyi
dolgozóknak. Ezt a jogerős ítéletet hozta tegnap a Heves Megyei Bíróság
a gyöngyösi Bugát Pál Kórház ellen. Jó reggelt kívánok elnök úr.
Éger István: - Jó reggelt kívánok.
Mv.:
- Harmadik eset, harmadik ízben történt hasonló tartalmú ítélet
kimondása, ugye Jász-Nagykun-Szolnok megyében és Zala megyében is
született már hasonló. Mit gondol, hány ítélet kell ahhoz, hogy végre
egyfajta központi döntés szülessen a kérdésben.
Éger
István: - Nem mernék becslésekbe bocsátkozni, számunkra is eléggé
nyomasztó ez a folyamatos kényszerítés kényszere, hogy így mondjam.
Picit pontosítanék. Ezek a bírói ítéletek arról szólnak, ami az unióban
egyébként régóta megállapított tény, hogy az ügyeletben töltött teljes
idő munkaidő, és akként kell kezelni. Tehát mellesleg díjazni is, mint
ahogy a korábbi ítéletek, ez sem rendelkezik most méga díjazás
mértékéről, illetve az elmaradt díjaknak a kártérítéséről. Ez egy külön
peres eljárásnak a tárgya lehet, az alapvetés azonban alapvetés, és
ennek azért van különös üzenete, mert ez nem csak visszamenőleges,
hanem előremenőleges hatállyal és komoly költségvetési konzekvenciákkal
bír.
Mv.:
- Én ezért voltam kíváncsi arra, hogy tulajdonképpen hány ilyen ítélet,
szóval hány orvosnak és kórháznak kell még perelnie emiatt?
Éger
István: - Hát ez egy nagy kérdés. Tegnap éppen Nemzeti Egészségügyi
Tanács volt, aminek én is tagja vagyok a Magyar Orvosi Kamara
képviseletében, és hát ott is felmerült ez a kérdés, mikor újként
berobbant a hír, hiszen tegnap délben született az ítélet. A Nemzeti
Egészségügyi Tanács is szorgalmazza egy határozatban, hogy az a
kormányrendelet, amely egyébként 2000 óta mondja ki elég
szerencsétlenül, hogy az ügyeletben töltött időnek csak a nyolcada,
negyede, vagy maximum esetleg kivételes ügyekben a fele számít ma
Magyarországon munkaidőnek, ez végre vizsgáltassák haladéktalanul
felül, mert egy rendkívül abszurd helyzet, és azt kell mondjam, hogy a
döntéshozókra rendkívül rossz fényt vető helyzet az, hogy egymás után
érkező ítéletek dacára kitartanak egy rossz jogszabály mellett.
Mv.:
- Milyen okokat lát amögött, hogy nem fizetik ki az ügyeleti díjat.
Most a törvényi szabályozáson túl, mert nyilván az lenne az elsődleges.
Szándék hiányzik vagy a pénz? Szóval azért nem fizetnek, mert különben
a kórház működése kerülne veszélybe, vagy mert egyszerűen ennyire
tartják magukat ezekhez a régi szabályokhoz?
Éger
István: - Természetesen és alapvetően pénzkérdés a dolog. De azért egy
kicsit hadd világítsam meg komplexebben. Két alapvetése van. Az egyik
az, hogy ha ezt a kormányrendeletet most az egyébként szintén
Magyarország-specifikus törvényi környezetben megszüntetnék önmagában,
akkor egy képtelen helyzet állna elő, mert a mögötte lévő törvény
szerint viszont olyan korlátozott a dolgozóknak a munkavállalási,
önkéntes túlmunkavállalási lehetősége is, hogy valóban nem volna elég
ember, aki a feladatot ellássa. Ez az egész egyik, tehát magyarul
kormányrendelet módosítását haladéktalanul törvénymódosításnak is
kellene követnie. Korábban, mikor ez a bizonyos törvény megszületett,
már akkor jeleztük, hogy ez egy önzáró csapda lesz, nem lenne jó így
megjelentetni. Mégis megtették. A másik pedig nyilvánvaló igen, pénz,
mert mindennek a következtében pedig ha kialakulna egy unióharmonikus,
és itt most nem csak jogharmonikus, hanem rendszerharmonikus szisztéma
Magyarországon, ahogy egyébként igenis képesek megoldani Ausztriától
Angliáig ezt a dolgot, akkor az körülbelül évi 40 milliárd forint plusz
költségvetési pénzt igényelne, ami tetszik, nem tetszik, előbb-utóbb ki
kell fizetni. Minél később teszik meg, és minél nagyobb cirkusz mentén,
anál rosszabb fényt vet azokra, akik ezzel késlekednek.
Mv.:
- Nyilván a törvényi szabályozás talán kiterjedne arra is, mert azon
túl, hogy nem fizetik ki a túlóradíjakat, ugye van egy ilyen, hát azt
hiszem, uniós irányelv, hogy 12 óránál nem dolgozhat többet egy orvos.
Éger
István: - Itt van az alapvető tévedés, mert az unióban nincs ilyen
irányelv. Ez az a magyar törvényi szabályozás, önzáró megszorítás, ami
miatt aztán, hogy ha mást nem módosítanak, és valóban nem illesztik az
unióhoz a rendet, akkor nem tudjuk kiállítani az ügyeletet. Tudniillik
az unióban nem az a lényeg, hogy mennyit lehet dolgozni, hanem az, hogy
mennyit muszáj pihenni, és a pihenőidő-vezérelt munkaszervezési
logisztika az egyetlen, amely Magyarországon ezt a dolgot működőképesen
lehetne tartani. Ezt kitalálták az unióban, erre a Magyar Orvosi
Kamarának megvan a maga kész, használható javaslata. Kérdés, hogy
egyszer el fogják-e fogadni?
Mv.:
- Vannak az orvosi kamarának arra nézve információi, vagy felmérései,
hogy mi volt az a leghosszabb idő, amit ügyeletben kellett tölteni egy
orvosnak?
Éger
István: - Sajnos még mai napig is gyakorlat, de különösen az elmúlt
években abszolút bevett gyakorlat volt, hogy valaki elment péntek
reggel dolgozni, és hétfő délután, hétfő este érkezett haza, mert a
pénteki munkanapját követő 48 órás hét végi ügyeletét hétfőn újabb
munkanap követte. Tehát ez az, ami teljes mértékben elfogadhatatlan. Az
Európai Unió ezt abszolút nem engedi meg. Ott a munkaidő, és maximum,
amennyiben a munkaegység ezt megkívánja, egy utána követő ügyelet lehet
az a csúcs, amit egyben elvégezhet betegellátási érdekből valaki,
viszont utána kötelező pihenni menni. Tehát olyan, hogy valaki
dolgozik, ügyel és megint dolgozik, na ez az, ami ki van szárva.
Mv.: - És hát ne felejtsük el, hogy ez a beteg érdeke, vagy a beteg állapotára is negatív hatással lehet.
Éger István: - Természetesen, így van, elsősorban így van.
Mv.:
- Olyan esetek, én hallottam egy esetről, amiben az történt, hogy az
orvos valamelyik ünnep alkalmával ügyeleti idő alatt nem tartózkodott
bent a kórházban. Most csak egy esetet világítok meg, és nyilván
összefüggéseiben vagyok kíváncsi az ön véleményére, ittas volt, beült
az autóba, bement, mert kapott egy riasztást. Megműtött egy embert,
hál' istennek nem történt semmi, majd visszament az adott
szórakozóhelyre. Ez mennyire gyakori?
Éger
István: - Kérem szépen ez remélem, hogy abszolút egy ritka eset. Ez a
tényállás, amit ön elmondott, ez több ponton egyszerűen bűncselekmény
kategóriába megy, mert egy ügyeletet nem lehet elhagyni. Az ügyeletnek
az a lényege fogalmilag, hogy a munka által elrendelt helyen kell
tartózkodni. Ügyeletben nem lehet alkoholt fogyasztani, alkoholosan nem
lehet autót vezetni, szórakozóhelyre menni, és hadd ne soroljam. Ez egy
krimi, én azt gondolom, hogy ezt nem itt kellene megbeszélni, mert ez
nem tartozik a becsületes egészségügyi kategóriájába.
Mv.: - Nyilván minden szakmában megvannak, tehát minden embernek megvannak a saját maga hibái.
Éger István: - Igen.
Mv.: - Arra voltam csak kíváncsi, hogy erről van-e tudomásuk, vagy ilyen esetekről?
Éger
István: - Nincsen tudomásunk, de amennyiben ilyen eset a tudomásunkra
jut, egyébként az előbb említettek értelmében nyilván komoly bűnügyi
konzekvenciái vannak, természetesen a Magyar Orvosi Kamara is etikai
vonalon ezt adott esetben vizsgálja. De hát még egyszer mondom, én
remélem, hogy ilyen csak elvben vagy nagyon ritkán fordul elő.
Mv.:
- Elnök úr még valami. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár úgy
tűnik, rászállt egy kicsit az orvosokra, és ezáltal a kamarára is,
hiszen nem kötnek új szerződést a háziorvosi és fogorvosi praxisok
támogatására, mert ugye azt mondják, hogy visszaélések történtek.
Kihallgatások kezdődnek.
Éger István: - Picit tegyük rendbe ezt a dolgot.
Mv.: - Mit tudnak?
Éger
István: - Van egy kormányrendelet, illetve volt, amely 2001 óta
előírta, hogy van egy amortizációs díjvisszatérítés az alapellátásban.
Ez volt az első lépés az egészségügyben az amortizációnak, és egyben az
utolsó, mert sajnos minden tiltakozásunkra ezt a törvényt, illetve
jogszabályt visszavonták, eltemethettük január 1-jével. Ez egy
kormánydöntés volt. Utána két hétre rá egyszer csak megint elkezdődött
egy olyan fajta orvosellenes kampány, mint amilyen korábban a
magánorvosok vényírásával kapcsolatban felmerült. Feltételezve, hogy
egyesek visszaéltek volna vele netán, ám lássuk a konkrét eseteket és
bizonyítsák. Helyette most a teljes orvoskar, alapellátó orvoskarról
van szó, aki ilyen díjátalányban részesült, azt vizsgálni fogják
visszaélések gyanújával. Én itt most is csak azt tudom mondani, amit
máskor. Ne általánosítsanak, mutassák meg a bűnösöket, azokat vessük ki
magunk közül, most képletesen mondva, a többit meg hagyják békességben
dolgozni, és ne mondják, hogy ezért szüntették meg a kormányrendeletet,
mert ezt nem felfüggesztették, hanem visszavonták. Nem az OEP, mert
nincs hozzá joga, hanem a kormány, mert ahhoz van joga, e mögött is
költségvetési megszorítás van. Szó sincs arról, hogy ha a vizsgálat
rendben lévőnek talál mindent, akkor vissza fogják állítani ezt a
kormányrendeletet, és ez sajnos a 21 lépés programmal szembemenő lépés,
mert az alapellátás vonzóvá tétele ellen hat, tehát nem lesz még inkább
háziorvos.
Mv.: - Van-e arról információja még röviden, hány ilyen vizsgálat kezdődött az OEP részéről?
Éger
István: - Csak azt tudom megmondani jelen pillanatban, amit az újságban
olvasok, hogy gyakorlatilag az alapellátók teljes körét érinteni fogja,
már aki igénybe vett ilyen úgymond hiteltámogatást, illetve
amortizációs díjvisszatérítést. Kezdeményeztem a főigazgató úrral, az
OEP főigazgatójával egy személyes találkozást ennek a megbeszélésére
különösen azért, mert ő is úgy ítélte meg, tegnap röviden találkoztunk
egy rendezvényen, hogy szerencsétlen a kommunikáció ebben az ügyben, de
még eddig a személyes találkozóra nem került sor. Én remélem, hogy
ebben tudok egy kicsikét hát nyugvópont felé haladni, mert rossz ízűek
a kommünikék.
Mv.: - Éger István köszönjük szépen, és hát várjuk az eredményeket ez ügyben.
Éger István: - Köszönöm szépen.
Mv.: - És köszönöm, hogy itt volt.
Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) vizsgálódásával kapcsolatban a főtitkár megjegyezte, hogy az OEP korábban megszüntette az amortizációs alapot, és csak utána jött elő azzal a magyarázattal, hogy azért tette, mert az orvosok visszaéltek a hitellehetőséggel. Bírálta az egészségügyi kormányzatot, amiért ismét azt az érzetet kelti az emberekben, hogy az orvosok lopnak, csalnak, hazudnak."
Immár
harmadik ízben született jogerős ítélet ügyelet ügyben. Ezúttal az Egri Megyei
Munkaügyi Bíróság mondta ki azt, amit a kamara már régóta állít: a teljes
ügyeletben töltött idő munkaidőnek számít.
Mai ítéletében a megyei bíróság az elsőfokon eljáró Egri
Munkaügyi Bíróság döntését hagyta helyben. A munkaügyi pert az akkor még
önkormányzati költségvetési intézmény – a megye egyik városi kórháza - ellen
indította egy közalkalmazott orvos. A kórház időközben gazdasági társasággá
alakult, ami ugyan némileg hátráltatta az ügymenetet, a bíróság azonban azt is
megállapította, hogy a gazdasági társaság a perbeli követelések tekintetében
jogutódja a költségvetési intézménynek.
Ismeretes, hogy korábban a Jász-Nagykun-Szolnok-, valamint
a Zala Megyei Bíróság is az orvosoknak adott igazat. A teljes ügyeleti idő
munkaidőként történő beszámításának jogalapja egy EU-s direktíva, amelynek
azonban a hatályos nemzeti jogszabály ellentmond. E direktívára hivatkozva
hozta meg egyébként az Európai Bíróság is ítéleteit az orvosok javára spanyol
és német munkaügyi perekben.

"Dr.Rácz Jenő
Miniszter Úrnak
Tisztelt Miniszter Úr!
Az MTV1-en 2006.01.04-én elhangzott Este c. műsorban Ön többek között a
Szeretnék Önnek és munkatársainak segitségére lenni, hogy az egészségügyi dolgozók
túlmunka-dijazását minél hamarabb, és mindkét fél számára elfogadható mértékben
rendezni lehessen.
A heti törvényes munkaidőn felüli 8 kötelezően elrendelt túlmunka, valamint a
12 óra önként vállalt túlmunka (150% bérezésű) bérének kiszámitásakor az Alkotmány,
a KJT.,
A túlmunka kötelező óraszámát 0 %
adótehe
A fent emlitett jogszabályok alapján a túlmunka dijazása és adózása
szektorsemleges, az egészségügyi dolgozók jogviszonytól függetlenül egységes
dijazásban részesülnek.
Ebben az esetben a túlmunka óradijak emelésére minimálisan lenne szükség,
ugyanakkor a dijazása megfelelne a fent emlitett törvényeknek, valamint nem
jelentene érdemleges plussz fo
A 2006. évi bevezetése esetén -tekintettel a
Tisztelettel:
Dr.Köteles László
Sátoraljaújhely 2006-01-08"
"Az orvosok a nyílt levelet a közjogi méltóságoknak és valamennyi országgyűlési képviselőnek címezték. Az Egészségügyi Minisztériumban annyit közöltek, hogy nem történt törvénysértés, és dolgoznak az ügyeleti rendszer átalakításán.
Fizetett keretes hirdetésben vonja felelősségre az ország vezetőt és országgyűlési képviselőit egy orvoscsoport. A nyílt levél megjelenését kétszáztizenhat orvos támogatta. Az is olvasható levélben, azt kifogásolják, hogy Magyarországon az ügyeleti időnek csak egynegyedét fizetik ki és ismerik el munkavégzésnek, holott az Európai Bíróság korábban már kimondta, hogy az ügyelet minden perce munkaidő. Az országban már több per indult, amit az orvosok megnyertek.
"A bíróságok döntései szerint, amelyekből kettő már jogerős és nemsokára remélhetőleg a harmadik is az lesz, a teljes ügyeleti idő munkaidőnek számít. Ezzel ellentétesek a jelenlegi hatályos magyar jogszabályok" – mondta Dr. Antal Szalmás Tamás, orvos-jogász.
Az Egészségügyi Minisztérium sajtófőnöke azt mondta, hogy a magyar jogszabályok nem ütköznek az Európai Unió semmilyen szabályozásával, ugyanakkor dolgoznak az ügyeleti rendszer átalakításán.
Az orvosi kamara szerint évente negyvenmilliárd forint plusz kellene az ügyeleti idő teljes kifizetésére. Ennek elismerése azonban nem csak pénzkérdés. Ha az ügyelet is munkaidőnek számítana, akkor egy orvos kevesebb túlmunkát vállalhatna, emiatt pedig összeomolhatna a mostani ügyeleti rendszer."





|
Sólyom László NYÍLT LEVÉL |
|
Szeretne Ön a fizetése negyedéért, esetleg feléért dolgozni? Bizonyára nem. A magyar orvosok pedig erre kényszerülnek, amikor a
törvény szerint őket megillető illetmény negyedéért-feléért ügyelnek, közel két
éve.
Független magyar bíróságok már több jogerős ítéletben kimondták, hogy
az orvosi ügyeletben eltöltött idő –
az Európai Bíróság ítéleteinek megfelelően – Magyarországon is teljes egészében munkaidőnek számít.
Kimondták azt, hogy mivel az Európai Unió joga hazánkra nézve kötelező, ezért jogellenesek a hatályban lévő 233/2000.
számú kormányrendelet ezzel ellentétes rendelkezései.
Hazánk bíróságai már az orvosok igazsága mellé álltak. Most Önökön a
sor, hogy „orvosolják” a hibát és megszüntessék a jogainkat és a törvényességet
csorbító állapotot. Ez az Önök feladata
és kötelessége.
Mi orvosok, gyógyítani szeretünk, nem pereskedni. A bennünket és
családtagjainkat sújtó jogellenes állapot kényszerít minket arra, hogy
bírósághoz fordulva érvényesítsük igazságunkat.
Tisztelt Köztársasági Elnök Úr!
Tisztelt Elnök Asszony!
Tisztelt Miniszterelnök Úr!
Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr!
Tisztelt Képviselő Asszony, Képviselő Úr!
Kérjük Önt, kérjük Önöket, hogy
szerezzenek
érvényt a jognak és a
törvényességnek!
A megjelenést 232 orvos és a Semmelweis EDDSZ anyagilag is támogatta.
|
Dr. Adamovich Károly |
Dr. Köteles László |
Álláspontunk szerint, amely lényegét tekintve
megegyezik
-a Veszprémi
Munkaügyi Bíróság 3.M.330/2004/14. számú első fokon hozott ítéletével,
-az Egri Munkaügyi
Bíróság 4.M-137/2005/9. számú első fokon hozott ítéletével,
-Jász-Nagykun-Szolnok
Megyei Bíróság 4.Mf.20.696/2005/4. számú másodfokon hozott ítéletével,
-és a Zala Megyei
Bíróság Mf.21.427/2005/3. számú másodfokon hozott ítéletével,
1. 2004. május 01.-ét követően, az
orvos által ügyeletben töltött idő teljes egészében munkaidőnek számít.
3. Fentiek alapján, jogellenesen
tartja hatályban a Kormány a 233/2000. (XII. 23.) Kormányrendelet 10. §, 12. §
(6) bekezdés, és a 12/A. § (1), (2) bekezdések rendelkezéseit.
INDOKLÁSA
I.
1.
3. A Európai Tanács által 1993. november 23.-án hozott 93/103/EK Irányelv a munkaidő szervezés egyes szempontjairól (továbbiakban: Irányelv) 19. cikke kimondja, hogy az Irányelvnek a tagállamok címzettjei.
4. A csatlakozási okmány 53. cikke értelmében, az EK szerződés 254. cikkének (1) és (2) bekezdése szerint hatályba lépő irányelveket kivéve, az új tagállamokat úgy kell tekinteni, mint amelyek a csatlakozáskor értesítést kaptak ezekről az irányelvekről.
5. A csatlakozási okmány 54. cikke szerint, amennyiben a 24. cikkben említett melléklet, illetve ezen okmánynak, vagy a mellékleteinek bármely egyéb rendelkezése más határidőt nem ír elő, az új tagállamok hatályba léptetik azokat az intézkedéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy az EK szerződés 249. cikke szerinti irányelvek rendelkezéseinek a csatlakozás napjától megfeleljenek.
6. A csatlakozási okmány 24. cikkében hivatkozott melléklet, amely a Magyarországra vonatkozó 10. számú melléklet, nem szól a 93/104/EK irányelv vonatkozásában engedélyezett eltérésről.
Az eddigiek
alapján megállapítható, hogy 2004. május 1.-ével, a csatlakozás időpontjával
a Magyar
Köztársaság a 93/104/EK irányelv címzettje volt, és úgy kell tekinteni,
mint amely a
csatlakozáskor értesítést kapott ezen irányelvről,
s a csatlakozás
napjától ezen irányelvnek meg kell, hogy feleljen.
7. Az Irányelv 2. cikkében szereplő meghatározás szerint:
1/ Munkaidő:az az időtartam,
amely alatt a munkavállaló dolgozik, a munkaadó rendelkezésére áll és
tevékenységét vagy feladatát végzi a nemzeti jogszabályoknak és/vagy
gyakorlatnak megfelelően.
2/ Pihenőidő: az az időtartam,
amely nem minősül munkaidőnek.
Következésképpen a
93/104/EK irányelvvel ellentétes egy olyan tagállami szabályozás, amely az
irányelv értelmében vett pihenőidőnek tekinti a munkavállaló által az
egészségügyi intézményben teljesített ügyelet nem tevékenységgel töltött
részét, és így csak azoknak az időszakoknak a kompenzációját írja elő, amely
alatt a munkavállaló ténylegesen szakmai tevékenységet végez.
Kétségtelenül
megállapítható tehát, hogy a 233/2000. (XII. 23.) Kormányrendelet 10. §, 12. §
(6) bekezdése, valamint a 12/A. § (1), (2) bekezdések szabályozása ellentétben
áll az Irányelvvel.
III.
11. Az EKSZ. 249. cikk 3. fordulata szerint az irányelv az elérendő célt tekintve valamennyi címzett tagállamot kötelezi, de átengedi a nemzeti hatóságoknak a módszerek és eszközök megválasz-tásának hatáskörét. Az irányelv tehát jogalkotási kötelezettséget jelent a címzett tagállamok részére, s az átültetési határidő leteltét követően, a tagállamnak az esetleges átültetés hiánya vagy hiányos átültetése miatti magatartása, joghatásokat vált ki, jogkövetkezményekkel jár.
12. Az Európai Bíróság a 148/1978. Tullio Ratti ügyben szögezte le, hogy az irányelv akkor válik közvetlenül hatályossá és alkalmazhatóvá, ha a benne kitűzött beültetési határidő már lejárt.
13. A Bíróság a 8/1981. Ursula Becker ügyben pedig rögzítette, hogy az irányelvre az állammal szemben is lehet hivatkozni, feltéve, hogy azt nem vagy nem megfelelően hajtották végre.
14. A Bíróság több döntése (80/86; C-188/89; C-106/89. számú ügyek) egyértelműen kimondta, hogy minden olyan esetben, amikor tárgyukat illetően egy irányelv rendelkezései feltétel nélküliek és eléggé pontosak, akkor a személyek az állammal szemben támaszkodhatnak ezekre a rendelkezésekre azokban az esetekben, amikor az állam az előírt határidőn belül nem, vagy nem helyesen alkalmazta az adott irányelvet a jogrendszerében.
2004. május 1.-től
kezdve tehát az Irányelv hatálya kétségtelenül megállapítható.
Fentiekből nyilvánvalóan
levonható, hogy 2004. május 1.-t követően,
a 233/2000. (XII.
23.) Kormányrendelet 10. §, 12. § (6) bekezdés,
és a 12/A. §
(1), (2) bekezdések hatályban tartása jogellenes.
______________________________________________________
KÖZLEMÉNY
Tekintettel arra, hogy 2004. május 01.-t követően az orvosok jogai, a fent kifejtettek értelmében, tömegesen és tartósan sérültek, és amely jogsértés közel 30 ezer orvost és azok családtagjait sújtja, ezért a Népszabadság 2006. január 07.-i lapszámában (a 10. oldalon) „nyílt levél” formájában hirdetést megjelentető 216 orvos, a hirdetés megjelenésével egyidőben hivatalos beadvánnyal is fordultunk az alábbi személyekhez:
- Dr. Sólyom László
Köztársasági Elnök Úrhoz,
- Dr. Szili Katalin Asszony,
az Országgyűlés Elnökéhez,
- Gyurcsány Ferenc
Miniszterelnök Úrhoz,
- Dr. Polt Péter Legfőbb
Ügyész Úrhoz,
- Valamennyi országgyűlési
képviselő asszonyhoz és úrhoz, név szerint.
Hivatalos megkeresésünk tárgya
a következő:
A/
Tömeges és tartós jogsértés miatti panasz, és intézkedés kezdeményezése.
B/
Alkotmánybíróság eljárásának privilegizált kezdeményezésére tett indítvány.
C/
Javaslat az Európai Bizottság értesítésére.
Hivatalos
megkeresésünkben, a következő intézkedéseket kezdeményezzük:
A/ Elsősorban,
kérjük azt, hogy a címzett személyek feladat- és hatáskörükön belül minden
szükséges intézkedést tegyenek meg annak elérése érdekében, hogy ez a
jogsértés, amely közel két éve és közel 30 ezer orvost érint, és 30 ezer magyar
családot sújt, a lehető legrövidebb időn belül maradéktalanul orvoslást
nyerjen.
B/ Másodsorban,
indítványozzuk, hogy valamennyi címzett személy szíveskedjen az
Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezni az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 21.§-ának (3)
bekezdése szerint, a 233/2000. (XII. 23.) Kormányrendelet 10. §, 12. § (6)
bekezdés, valamint a 12/A. § (1), (2) bekezdések alkotmányellenességének
és nemzetközi szerződésbe ütközésének utólagos vizsgálatára.
INDOKLÁSA
a) Fent kifejtett jogi álláspontunk indoklásából egyenesen következik az, hogy a 233/2000. (XII. 23.) Kormányrendelet 10. §, 12. § (6) bekezdés, és a 12/A. § (1), (2) bekezdések rendelkezései sértik a Magyar Állam jogharmonizációs kötelezettségét, és így az Alkotmány 7. § (1) bekezdését is.
b) Az 1075/B/2001. AB határozat megállapította /hivatkozik rá a 30/2005. (VII. 14.) AB határozat/, hogy a nemzetközi szerződésben foglalt jogharmonizációs kötelezettségen alapuló jogalkotási feladat teljesítésének vizsgálata is nemzetközi szerződésbe ütközés vizsgálatának minősül.
c)
Jogszabály
nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatát csak azok kezdeményezhetik,
akiket az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 21. § (3)
bekezdése megjelöl. Álláspontunk szerint a jogalkotó a személyi kör ilyen fokú
szűkítésével, privilegizálásával, a kezdeményezésre jogosult személyekhez
feladat- és hatáskört telepített, kizárva ezzel alapos alkotmányos aggály
esetén – úgy, mint esetünkben is – a diszkrecionális mérlegelés lehetőségét.
Mindezen indokok
alapján indítványozzuk az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezését.
C/ Harmadsorban, kezdeményezzük, hogy valamennyi címzett személy
szíveskedjen az Európai Bizottsághoz fordulni azon alapos aggály tisztázása
érdekében, amely szerint a Magyar Állam nem tett eleget a jogharmonizációs
kötelezettségének akkor, amikor 2004. május 1.-t követően továbbra is hatályban
tartotta a 233/2000. (XII. 23.) Kormányrendelet 10. §-át, a 12. § (6)
bekezdését, valamint a 12/A. § (1), (2) bekezdéseit.
INDOKLÁSA
a)
A 167/73. Commission v. France
(Tengeri Munkajogi Kódex) ügyben az Európai Bíróság rámutatott arra, hogy
valamely nemzeti jogalkotásnak – a konkrét ügyben a dereguláció
elmu-lasztásának – már a közvetett vagy potenciális hatásai is elegendőek
ahhoz, hogy a tagállammal szemben az EKSZ. 169. cikk alapján indítandó szerződésszegési
eljárást megalapozzák.
b) Ebből következik, hogy a 233/2000. (XII. 23.) Kormányrendelet 10. §, 12. § (6) bekezdés, és a 12/A. § (1), (2) bekezdések rendelkezései, mint a közösségi joggal összeegyeztethetetlen jogalkotás hatályban tartása megvalósítja a jogharmonizációs jogsértést.
Ezen indokaink
alapján kezdeményezzük azt, hogy a valamennyi címzett személy
a Magyar Állam jogharmonizációs
kötelezettsége alaposan aggályos teljesítésének
megvizsgálása
céljából, szíveskedjen az Európai Bizottsághoz fordulni.
Megkeresésünk mindhárom
pontjával kapcsolatban várjuk valamennyi megkeresett személy válaszát az általa
tett vagy tenni szándékozott intézkedésekről; és egyúttal a munkájukhoz
felajánljuk bármiféle módon a segítségünket.
a
216 orvos képviseletében eljárva
A Ius Resistendi - Orvosok
Egymásért Társaság állásfoglalása az "orvosi műhiba" kifejezés
használatával és az ebből eredő félreértésekkel kapcsolatosan
Tekintettel arra, hogy jelenleg az
"orvosi műhiba" kifejezés pontos jelentése jogszabályban nincs
meghatározva, és sem a jogi szakirodalom, sem az orvosszakértői gyakorlat nem
alakította ki a fogalom egységes használatát,
figyelembe véve, hogy az
"orvosi műhiba" kifejezéshez a közfelfogás automatikusan hozzárendeli
a szakmai szabályszegés tényét és az orvos polgári jogi/ büntetőjogi
felelősségét,
szem előtt tartva, hogy
Alkotmányunk minden ember számára biztosítja az ártatlanság vélelmét és a jó
hírnévhez való jogot, továbbá, hogy a Magyar Köztársaságban a polgári és büntetőjogi
felelősséget bíróság jogerős ítélete állapíthatja meg,
a Ius Resistendi - Orvosok
Egymásért Társaság az "orvosi műhiba" kifejezés használatával és a
tömegtájékoztatás során ebből eredő félreértésekkel kapcsolatosan az alábbiak
szerint foglal állást:
Az "orvosi műhiba" kifejezés pontos
jelentése jogszabályban nincs meghatározva, és sem a jogi szakirodalom, sem az
orvosszakértői gyakorlat nem alakította ki a fogalom egységes használatát.
Véleményünk szerint, az orvosi hivatás gyakorlása
során ellátott betegeink egészségében, testi épségében sajnálatosan bekövetkező
károsodások három csoportba oszthatók:
1.) Az első csoportba azok az esetek tartoznak,
amikor a szakmai szabályok tökéletes megtartása mellett felállított helyes
diagnózis, az orvostudomány mindenkori állásának megfelelő kezelési terv és
annak szakszerű kivitelezése ellenére is, a beteg egyéni adottságai miatt, vagy
a tudomány jelenlegi állása szerint még nem ismert, egyéb okból, sorsszerűen
következik be a károsodás.
2.) A második csoportba soroljuk azokat az
egészségkárosodásokat, melyek a szakmai szabályok tökéletes megtartása,
elvárható gondossággal felállított diagnosztikai terv mellett, az elvégzett
vizsgálatok eredményeiből levont téves következtetések, az ezekre épülő téves kezelési
terv, illetve a vizsgálatok vagy kezelések során előforduló, baleseti jellegű
eseményekből következnek.
3.) Végül pedig, a harmadik csoportba azokat az
eseteket soroljuk, amikor polgári jogilag felróható vagy büntetőjogilag
vétkes szakmai szabályszegés következménye a sajnálatos eredmény.
Az első két csoportba tartozó
esetek az orvosi beavatkozások társadalmilag elfogadott mértékű kockázatai közé
tartoznak, illetve sorsszerűségük miatt elkerülhetetlenek, így ezekkel
kapcsolatosan az orvos polgári vagy büntetőjogi felelőssége nem merül fel.
Az "orvosi műhiba" kifejezés a harmadik
csoportba tartozó sajnálatos eseteket jelöli, ezen álláspontunk helyességét
alátámasztja, hogy a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló 2003.
évi LX. törvény 42. § (1) bekezdése is hasonló módon ragadja meg a
biztosításközvetítői műhiba fogalmát (ebben az értelemben ők a szakmai
szabályok betartásában való "kötelezettségük elmulasztásáért (független
biztosításközvetítői műhiba), így különösen a téves tanácsadásért, a
szabálytalan díjkezelésért, a nyilatkozatok késedelmes továbbításáért
felelős"-ek). Határozott meggyőződésünk, hogy egy, az orvosi hivatás
gyakorlása közben bekövetkezett egészségkárosodással, testi sérüléssel járó
eseményt ebbe a kategóriába csak bíróság jogerős ítélete sorolhat be, emiatt a
műhibák számáról is egyelőre csak a bírósági ítéletek pontos számbavétele
alapján lehetne nyilatkozni, anélkül nem.
Fentiek alapján tiltakozunk minden
olyan statisztikai elemzés, becslés készítése, közzététele és terjesztése
ellen, mely az "orvosi műhibák" előfordulási gyakoriságáról a
bírósági ítéletek számbavétele nélkül nyilatkozik. Ezen események száma
kizárólag a bírósági statisztikák alapján lenne megállapítható.
Tiltakozunk továbbá minden olyan tanulmány,
becslés, értékelés, elemzés vagy hasonló mű közzététele ellen, ami az
"orvosi műhiba" fogalmát a fentebb körülírt másik két kategóriával
egybemossa.
Meggyőződésünk, hogy az
"orvosi műhibák" előfordulásának gyakoriságában döntő tényezőként
játszik szerepet az orvos fáradtsága, kimerültsége, esetleges kiégettsége,
amelyet elsősorban a munkaszervezés elégtelensége okoz.
Ismételten és határozottan
tiltakozunk az ellen, hogy a jogharmonizációs kötelezettségének elmulasztásával
a jogállamiság legalapvetőbb elveit sértő, alkotmányellenes, exlex állapotot
fenntartó Kormány államtitkára a hazai viszonyok tudományos vizsgálata nélkül,
megalapozatlan becslések alapján a hazai gyógyítás iránti bizalom
megingatására, lerombolására alkalmas formában nyilatkozzon a médiának. A
közlekedési balesetben és az orvosi tevékenység során elhunytak számának az
összehasonlítása semmilyen következtetés levonására nem alkalmas, egyszerűen
visszataszítóan morbid.
Emiatt, és amiatt is, hogy az
"orvosi műhiba" fogalma a mindennapos és tömeges használat ellenére,
még mindig nem került jogszabályban meghatározásra - álláspontunk szerint -
többek között Vojnik Mária államtitkár asszonyt is közvetlen és súlyos
politikai felelősség terheli. Kérjük, hogy ennek lehetőségét vizsgálja meg, és
amennyiben egyetért, vonja le a megfelelő következtetéseket!
Határozottan támogatunk minden
olyan kezdeményezést, így például az ellátási protokollok lefektetését, melynek
célja, hogy egyfelől kiindulási alapot adjon az orvosnak mindennapi munkájában
az egészségügyi törvény által vele szemben támasztott, elvárható gondossági
követelményének teljesítéséhez, másrészt az ítélkezési gyakorlat, az utólagos
bírói kontroll számára is konkrétabb és számon kérhető alapokra helyezi az
"elvárható gondosság" jelenleg elvont fogalmát.
Végül de nem utolsó sorban,
felhívjuk mindenkinek a figyelmét arra, hogy az orvosi tevékenység
sajátossága, lényege, hogy az kifejezetten az emberi szervezet egészséges
működésének helyreállítására, pozitív, gyógyító célú befolyásolására irányul,
eltérően más, összehasonlításra előszeretettel felhasznált gazdasági
ágazatoktól. Az egészségügyi tevékenység minőségének a "műhibák"
gyakorisága és ezek kimenetelének súlyossága az egyik, de nem az egyetlen
minőségi indikátora. Éppen ezért súlyosan sérti az orvostársadalom jó hírnévhez
való jogát, és negatív irányba torzítja az ellátás színvonaláról kialakított
képet, ha ezeket az adatokat kiragadva, az elért, valódi eredmények nélkül
mutatják be.
Az embernek a jó szándékban, az
önmagában, a családjában, a nemzetében való hitét is táplálnia kell. Hinnie
kell minden állampolgárnak abban, hogy nem tragédiák sorozata az élete. Hinnie
kell az anyjában, aki világra hozta és hinnie kell abban a világban, amelyben
él. Ennek a hitnek a táplálása, életben tartása nem csak az orvosok feladata,
hanem mindenkié, aki közfeladatot vállalt! Az értékek lerombolását kerülni
kell!
Ius Resistendi - Orvosok Egymásért
Társaság

