
Szintén mától új finanszírozás lép életbe az onkológiákon. Eddig a kezeléseket egyszerű jelentések alapján fizették, anélkül, hogy a különböző daganattípusok között különbséget tettek volna. Ha drágább, új készítményekre volt szükség, azt külön keretből kellett igényelni. Ez a finanszírozási forma igen szabad és kedvező volt az osztályoknak. Az új rendszer minden daganattípusra pontos kezelési módokat ad, illetve átlagtestmagasság, testsúly, illetve a legolcsóbb terápia ára alapján átlagot számol. Csak e szerint fizet azután.
A szakma egy része forráskivonástól tart, míg mások korszakalkotónak nevezik az átalakítást. Tény viszont, hogy egyes daganattípusok valamiként kimaradtak a csoportokból. Így egyelőre finanszírozás nélkül, de a kórház kontójára végzik majd az orvosok például a hasnyálmirigy-, a bőrrák-, illetve a prosztata daganatos betegek gyógyítását.
Egyelőre megoldatlan az is, hogy miként gyógyíthatnak majd az új, drága készítményekkel, hogyan kerülnek be ezek a lehetséges terápiák közé. Garanciát várnak arra, hogy a biztosító visszamenőleg rendezi a helyzetet, ha ugyanis nem, a kórházvezetők várhatóan megtiltják majd ezeket a kezeléseket. Végső soron pedig abban bíznak, hogy az OEP korrigálja a rendszert."

Minden
település akkor gyarapszik, ha vigyázni tud értékeire. Ezért kérjük a
lakosság támogató aláírását, hogy ne veszítsük el a háziorvosunkat,
akinek teljes ellehetetlenítését tervezte a polgármester és még néhány
ember.
A
háziorvost lehet jobban vagy kevésbé szeretni, de a fontosságát,
munkáját nem lehet megkérdojelezni. Csak a településen élok veszítenek,
ha a faluban nem lesz orvos.
Háziorvosunk
tevékenységét sorozatos vádaskodások, uszítgatások ellenére sem tudták
a mi szemünkben lejáratni. Ne hitegessenek, vagy fenyegessenek minket
„tucatnyi, esetleg 2-3” helyettesíto orvossal!
Az
aláírások gyűjtésével az önkormányzat munkáját, helyes döntésüket
akartuk segíteni, hogy azt tegyék már végre, amiért megválasztottuk
magukat: szolgálják a falu érdekeit, dolgozzanak az évek óta fennálló
csodhelyzet megoldásán, a falu gyarapodásáért, felvirágoztatásáért.
Dolgozzanak meg a fizetésükért és ne mindig a doktornőt támadják!
A
polgármester Bátorság címu levelében, amit nem átallott a gyerekeivel
széthordatni a faluban, politikáról, kampányról ír, mi pedig orvost,
papot, és nyugodt életet szeretnénk.
Ne
idegesítsenek minket minden áldott nap azzal, hogy valaki, vagy valakik
ellen áskálódnak. Nincs más dolguk? Kinek van szüksége rajuk? A falunak
biztosan nincs!
Néhány
éve nem volt szokás, hogy a falu közepén leszólítgassanak minket,
gyalázkodó leveleket kelljen olvasnunk közintézményeinkre kiragasztva,
és az elviselhetetlenségig idegesíto, szégyellni való testületi
üléseket kelljen látnunk a tévében.
Maguk
úgy gondolják, hogy ezzel szolgálják a falu érdekeit legjobban? Mirol
akarják elterelni ezzel a figyelmünket? Mi folyik itt valójában a
hátunk mögött?
Felháborító, hogy azt merészelte írni, hogy „sokan azt sem tudják, mit írnak alá”.
Miért
nézi le a szóláti embereket? Mindenki tudta, hogy az aláírásával mit
akar kifejezni. Nem kellett agitálni. Ami a maga irányításával itt
folyik, azt az emberek többsége biztosan nem akarja!
Az
ellenvéleményt el kell fojtani, polgármester úr? Az biztos, hogy maga
mindig is megpróbálta. Mi pedig megkérdeztük az embereket, sot
folyamatosan odafigyelünk rájuk.
Miért
nem tud már végre rendet csinálni, elhallgattatni a gyalázkodókat?
Akkor magának is hallgatni kellene, ugye? Miért nem tudja szolgálni az
embereket és nem kihasználni oket, példamutatóan élni?
Akinek
más a véleménye, mint maguknak az csakis ellenség, ahogy fogalmazott
„szuk hatalomvágyó csoport" lehet? Nem szégyellik magukat? A mi
pénzünkön teszik mindezt, ahelyett, hogy dolgoznának?
Mi
is szólátiak vagyunk, a mi szavunk miért kevesebb, mint a maguké? Maguk
azok, akik félelemben tartanak minket. Mi lesz ennek a vége? Vége lesz
valaha? Mit látnak a gyerekeink? Maguk Szólátnak mindig csak rossz
hírét keltik! Maga az, aki meg akar minket vezetni! Csak ígérgetnek,
aztán meg nem halad elore semmi. Nézzék meg a többi falut, hol tartanak
ezek hozzánk képest? Egyre fejlodnek, Szólát meg csak csúszik lefelé!
Maga
csinál itt kampányt saját magának, a pap, az orvos, és az éppen
kiszemeltjeik ellen. Maga szerint mitol hiteles egy képviselo, egy
polgámiester? Ha a saját érdekeit, a saját gyarapodását szolgálja az
emberekével, a faluével szemben? Maga környékszerte errol híres, vagy
inkább hírhedt, tisztelt polgármester úr! Szeretetet emleget. Ismeri
maga ennek a szónak a jelentését? Aki ellenségeskedést szít, az
álszent, ha szeretetrol beszél, polgármester úr!
Mi valóban békét, békességet akarunk és szeretetben élni.
Bízzanak az egerszóláti emberek ítéloképességében, tudjuk mi, hogy nekünk mi a jó.
A több száz hiteles aláíró nevében: Szamosvölgyi Anna, Verebélyi Attiláné, Gerlei Iván és Verebélyi Attila"



A tárgyalássorozatról a Weborvoson részletesen tudósítottunk, az előzmények sokak számára ismertek: tavaly júliusban a szegedi kórházban összecseréltek két idős, hasonló tünetekkel az intézménybe szállított férfit, így nem azt vitték koponya CT-re, majd az eredmények ismeretében a műtőbe, akinek arra szüksége lett volna. A szükségtelenül megoperált férfi belehalt a műtét szövődményeibe.
A másik férfi sem épült fel: az idős beteg szeptember végén halt meg. Az ügyészség egy ápolót és egy beteghordót foglalkozás körében elkövetett, halált okozó gondatlan veszélyeztetéssel, két orvost pedig foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetéssel vádol. Az ügyészség álláspontja szerint a szakdolgozó és a beteghordó a felelős a betegcseréért, az orvosok azzal mulasztottak, hogy későn vizsgálták meg az egyik beteget – a feltételezés szerint, ha ez hamarabb bekövetkezik, nem lett volna esély a páciensek összecserélésére.
A tárgyalássorozat a november eleji, negyedik tárgyalási nap után eredetileg már csak 2006 márciusában folytatódott volna. Ennek oka, hogy egyes tanúként idézett személyek tartósan külföldön tartózkodnak, s a bíróság szakértői jelentésekre is vár. A bíró azonban úgy döntött: november 29-én helyszíni szemlét tart a kórházban, hogy a bíróság tagjai – megismerkedve a helyszínekkel – jobban átlássák a történteket.
Az eredeti tervektől ugyancsak eltérően a bíróság épületében is lesz még idén tárgyalás: december 8-án reggelre beidézték azokat, akik annak idején részt vettek a kórházban folyt belső vizsgálatban, s tagjai voltak a fegyelmi tanácsnak, amelyet Pajor László urológus professzor, az intézmény jelenlegi főigazgatója vezetett."

"A temetkezési vállalkozások nem tartoznak a leginkább ágrólszakadt
cégek közé, mégis némelykor az is gondot okoz nekik, hogy ingázó
munkatársat foglalkoztassanak. Annak ugyanis fizetni kellene az
útiköltségét. Emiatt kell majd felhagynia választott hivatásával az
esztergom-kertvárosi sírkert gondnokának is. A fővárosba költözött
ugyanis, s bár szívesen viszszajárna elvégezni a teendőit, az
útiköltség miatt alighanem véget ér a munkakapcsolat.


- A vádhatóság a nemzetközi gyakorlattal ellentétes döntést hozott, hiszen a vád alapján nem a titok kiszivárogtatóját, hanem annak nyilvánosságra hozóját állították bíróság elé - hangoztatta az előbbiekkel kapcsolatban Haraszti Miklós, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) médiaszabadság-biztosa, aki több fórumon is arra hívta fel a figyelmet: államtitoksértést jogállamban kizárólag a titokgazdák, illetve a minősítők követhetnek el, az újságíróknak büntetleneknek kell maradniuk.
A két említett újságíró ellen indított eljárás azért is furcsa, mert egy harmadik, hasonló ügyben a vádhatóság nemrég teljesen ellentétesen járt el. A Szatmári-ügy kiszivárogtatóját keresik, a nemzetbiztonsági titoknak minősülő kémsztorit nyilvánosságra hozó Magyar Nemzet ellen viszont - éppen Harasztinak a nemzetközi gyakorlatra hivatkozó logikája szerint nagyon helyesen - nem indult eljárás.
Úgy tűnhet tehát, mintha az ügyészség csak a saját titkait féltené, s például a Nemzetbiztonsági Hivataléit nem. Bár Csík Rita esetében tanúvallomás támasztotta alá, hogy a lap főszerkesztője szorgalmazta a cikk megjelenését, utóbbi ellen ejtették a vádat. (E részben persze helyesen.) A Rádi Antónia elleni vádiratot titkosították, így arról az újságíró még a saját főnökeinek sem számolhat be. Az, hogy kizárólag a cikkek írói ülnek a vádlottak padján, szokatlan a sajtótörténetben, felvetheti még az újságírók elszigetelésének és megfélemlítésének gyanúját is.
Az EBESZ - mint erről lapunkban már beszámoltunk - törvénymódosítást sürget, hogy az ügyészség hasonló ügyekben ne élhessen vissza többet a hatalmával. Haraszti nyilvánosan elhangzott felhívása és szemrehányása óta a vádhatóság hallgat, lapunk kérdésére sem kívánta kommentálni a történteket."
"Jómagam
is ügyvédként működöm, ezért nagyon komolyan elgondolkodtatott Kolláth
György alkotmányjogász, ügyvéd cikke, amelyet a Magyar Orvosi Kamara
honlapján olvastam és amely cikk, vagy levél címzettje a IUS Resistendi
Társaság.
A cikkből —
bevallom — leginkább az a rész ragadta meg a fantáziámat, amelyben a
szerző azt ecseteli, hogyan sztrájkolhat, vagy csinálhat fájrontot
munka közben a tűzoltó, a mozdonyvezető, vagy akár a búvár, egyik példa
remekebb ugyanis, mint a másik!
Ezt
a részt elolvasva, bármennyire tetszett is, némi hiányérzetem támadt: a
szerző nyitva hagyta azt a számomra igen fontos kérdést, egy ügyvéd
hogyan tudna csatlakozni a cikkben ismertetett „engedetlenségi
mozgalomhoz”. Végül — némi töprengés után — megleltem a megoldást,
megosztom mindenkivel. Úgy, ahogy Kolláth György csinálja, ezúton
gratulálok neki az ötletért! Vagyis: ha elhasználtam a magamra szabott
munkaidőkeretet és valaki (akár én, saját magamat belülről) arra
kényszerít, hogy szakvéleményt adjak egy sok embert foglalkoztató
kérdésben, akkor azt úgy teszem, hogy nem győződöm meg a tényállásról,
a jogi helyzetről, és egyáltalán semmiről, viszont jogi véleményt
alkotok róluk. És ha valaki higgadtan megpróbálna visszavezetni a
valóság talajára és felvilágosítana az oly nagyon közönséges és
unalmas tényekről, akkor azt mondám, az illető „a pártpolitika stílusát
idézi” (jó lenne tudni, ez vajon mit is jelent), és egyáltalán, fogalma
sincs semmiről, mindent összekever.
Tudom,
nem túl kollegiális viselkedés, de megpróbálom megtörni a sztrájkot,
lássuk, mi is a helyzet a Kolláth György által (is) vizsgált
kérdésekkel:
A
legfontosabb kérdés, a sztrájk: a pásztói orvosok nem sztrájkoltak, és
milyen igaza van a szakértőnek, tényleg nem is sztrájkolhattak. Igaz,
nem az általa idézett szabályokra visszavezethetően, hanem egyszerűen
azért, mert a sztrájk — bizony — a munka(jog) világához kapcsolódik, a
pásztói orvosok pedig (egy jogi szakember számára kissé pongyolán)
„vállalkozó” orvosok, akik saját cégük, vagy egyéni vállalkozásuk
keretei között szerződtek az ellátásra, szolgáltatásra. Márpedig ki
hallott olyant, hogy a Dr. Kovács és Családja Bt. sztrájkolna! Ez a
gazdasági társaság nem sztrájkol, ahogy nem nősül, meg nyaralni sem
igen jár, és a szülőszobában is ritkán látni anyai örömök közepette, a
gazdasági társaságok már csak ilyenek. Kolláth György ugyan tudatában
van az előbbieknek, ez mégsem gátolja meg abban, hogy a cikkben végig
sztrájkról beszéljen.
Namármost, ha nem volt sztrájk Pásztón, akkor mi lehetett az, ami ilyen mértékben kiváltotta Kolláth György rosszallását?
Lássuk először is, hogy valóban a Dr. Kovács stb. Bt. felel-e a betegek folyamatos, napi 24 órás, havi 30-31 (februárban 28 vagy 29) napos és évi 365 napos
folyamatos ellátásáért Pásztón, mint ahogy azt kollégám különféle
súlyos jogi és erkölcsi szabályokból levezeti? Azt kell mondanom, nem,
semmiképpen, több okból sem:
1./
Az alapellátáshoz kapcsolódó ügyeleti ellátásról (jelen esetben erről
van szó) az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény szerint a
helyi önkormányzatok gondoskodnak, ők valóban kötelesek ezt
szolgáltatni a fentebb említett idő alatt, méghozzá egyfolytában. Talán
érzékelhető, az önkormányzat nem a Dr. Kovács és nem is a Bt.-je.
2./
Azzal természetesen tisztában van a jelen sorok írója (mivel nem
sztrájkol), hogy az önkormányzat nem tud fehér köpenyt ölteni,
sztetoszkópot tenni a nyakába és jóságos doktor bácsiként (néniként)
ellátni a betegeket, kell tehát valaki, aki ezt megteheti. Dr. Kovács?
Várjunk, ismét egy jogszabály következik: az egészségügyi
szolgáltatások Egészségbiztosítási Alapból történő finanszírozásának
részletes szabályairól szóló 43/1999. (III. 3.) Korm. rendelet foglalkozik
ezzel a kérdéssel, vizsgáljuk meg, részt kell-e vennie doktorunknak
mindenképpen az ügyeletben (7. § (2) bekezdés, d) pont):
d)
a háziorvosi szolgálat orvosa részt vesz a háziorvosi ügyeleti
rendszerben, kivéve, ha az ügyeleti ellátásért felelős önkormányzat,
önkormányzati társulás vagy annak egészségügyi intézménye nyilatkozik
arról, hogy
da) a közreműködésre nem tart igényt, vagy
db)
feladatátadási szerződés keretében más szolgáltatóval szerződést köt az
érintett háziorvos által egyébként ellátandó ügyeleti feladatok teljes
körének átadására.
Megállapíthatjuk, hogy igen, „a háziorvosi szolgálat orvosa részt vesz a háziorvosi ügyeleti rendszerben”,
vagyis Dr. Kovács nem válogathat, ügyelnie kell! Vagy mégsem? Hát igen,
látjuk, vannak esetek, amikor mégsem. Mikor? Amikor az önkormányzat nem
tart igényt erre a szolgáltatásra, és akkor, ha „feladatátadási szerződés keretében más szolgáltatóval szerződést köt”
a feladatra. Pásztón történetesen az a helyzet, hogy Dr. Kovács — ha
bevégzi napi rendelését — már jó ideje megtehetné, hogy kizárólag a
kedvteléseinek él, azaz roncsderbin versenyezhetne, lepényevő
versenyeken indulhatna avagy a helyi tűzoltózenekarban hárfázhatna,
ugyanis Pásztó önkormányzata feladatátadási szerződésben már
réges-régen a városi kórházat bízta meg az ügyeleti ellátás
biztosításával. (Egyebek között erre próbálta meg a szakértő figyelmét
felhívni a maga pártpolitikai stílusában a IUS Resistendi Társaság).
Joggal
merül fel ezek után a kérdés, mi a hasonlóság a mozdonyvezető, a búvár,
a tűzoltó és a háziorvos helyzetében, ha az említetteket olyan feladat
ellátására próbálják rábírni roppant előnytelen feltételek mellett, de
sok-sok fenyegetéssel, amit nem is kellene okvetlenül ellátniuk?
Megfejtem a találós kérdést: semmi, mert az orvost kivéve a többi nem
lenne hajlandó engedni a fenyegetésnek. Pásztón most mindössze annyi
történt, hogy az orvosok kishíján csatlakoztak a búvárokhoz, és ez az,
ami Kolláth Györgyöt annyira kihozta a sodrából.
3./
Menjünk tovább és tegyük fel, hogy nincs, vagy megszűnik az előbb
említett feladatátadási szerződés. Akkor talán teljesen búcsút kell
venni a tűzoltózenekartól? Hát nem egészen, jogszabály következik, az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló 2003. évi LXXXIV. törvény. Milyen céllal jött létre ez a törvény:
„E
törvény célja az orvosok és az egészségügyi dolgozók (a továbbiakban
együtt: egészségügyi dolgozó) gyógyító-megelőző tevékenységére
vonatkozó alapvető rendelkezések egységes, az egészségügyi tevékenység
végzésére irányuló jogviszony fajtájától független meghatározása,
továbbá az egyes munkavégzésre irányuló jogviszonyok sajátosságaiból
adódó eltérő követelmények megállapítása.”
Vagyis,
a törvényben foglalt szabályok vonatkoznak a kórházban
közalkalmazottként, vagy másutt munkaviszonyban dolgozó egészségügyi
dolgozókra egyaránt, de kötik a már jól ismert Dr. Kovácsot is, mind
az asszisztense foglalkoztatása során, mind pedig akkor, amikor éppen
saját magát készülne kizsákmányolni. Miért lényeges ez? Azért, mert a
törvény egyebek között éppen „tekintettel a betegek jogára a pihent egészségügyi dolgozó által nyújtott ellátáshoz” jött létre.
Ezt a betegjogot a törvény egy abszolút munkaidő-korlát felállításával próbálja biztosítani az 5. § (5) bekezdésében:
„Az
egészségügyi dolgozó által egy héten valamennyi, az e törvény III.
fejezetében felsorolt jogviszony alapján végezhető egészségügyi
tevékenység együttes időtartama - a 13. § (2) és (4) bekezdésében
foglalt kivétellel - 6 havi átlagban nem haladhatja meg a heti 60 órát,
továbbá az egészségügyi tevékenység időtartama egy naptári napon a 12
órát akkor sem haladhatja meg, ha az egészségügyi tevékenység
végzésére párhuzamosan több, vagy több fajta jogviszony keretében kerül
sor.”
Mindez
nem azt jelenti, hogy ennyit köteles egy egészségügyi dolgozó egy héten
teljesíteni, itt pusztán arról van szó, hogy ezt az óraszámot nem
haladhatja meg hat havi átlagban az egy hétre eső „egészségügyi
tevékenysége”, mert egyébként sérülne a beteg joga! A heti munkaidő —
féléves átlagban — amúgy 48 óra a Dr. Kovács Betéti társaságnál, ez, ha
Dr. Kovács is úgy akarja, mivel megfelelő feltételeket kínálnak a
többletmunkáért, heti 12 órával megnőhet.
Ha
Kolláth Györgyöt felkeresték volna a pásztói orvosok ügyfélként és
előadták volna, hogy igen csekély ellenérték fejében, messze a
jogszabályokban megengedett mennyiség feletti ügyeleti munkára
kényszeríti őket az önkormányzat, mit tanácsolt volna nekik? Talán azt,
hogy az önkormányzat álláspontja helyes, és bármit is gondolnak az
orvosok, nincs jogi lehetőségük a helyzet megváltoztatására? Nem
gondolom. Meggyőződésem, hogy Kolláth György ebben az esetben komolyan
foglalkozott volna ezekkel a kérdésekkel, és azt tanácsolta volna,
éljenek a jogaikkal, ne hagyják, hogy nevetséges díjazás ellenében
éjjel-nappal dolgoztassák őket, és velük magukkal szegessék meg a 2003.
évi LXXXIV. törvényben leírtakat.
A
cikk legalapvetőbb baja egyébként az, hogy Kolláth György összemossa az
orvos általános segítségnyújtási, sürgősségi ellátási kötelezettségét
azzal a szervezési kérdéssel, hogy az önkormányzat milyen módon, kik
által tegyen eleget az Egészségügyi törvényben meghatározott ellátási
kötelezettségének. Kolláth György — nem csekély demagógiával — egy
olyan orvos képét vetíti elénk, aki elmegy az utcán haldokló beteg
mellett, mivel lejárt a munkaideje, holott mindössze arról van szó,
személy szerint ki, mennyit ügyeljen, mennyiért, azaz munkaszervezési
kérdésekről folyik a vita, nem pedig arról, hogy kell-e segíteni a
bajbajutottakon. Erre a hibára is megpróbálta felhívni a szerző
figyelmét a IUS Resistendi Társaság, ez sem sikerült.
Összefoglalva, lezárva az eddigieket: azt gondolom egyrészt, hogy nem lehet mindig elsiklani
a fentebb idézett jogszabályok rendelkezései fölött, és nem lehet —
megfelelő szervezési lépések helyett — kizárólag az egészségügyben
dolgozó orvosok terhére, a jogszabályok felrúgásával
toldozni-foldozni a rosszul működő rendszert. Azt gondolom továbbá,
hogy azok az orvosok, akik nem hajlandóak szemet hunyni a
jogszabálysértő gyakorlat felett és megpróbálják a szabályok
betartását kikényszeríteni, semmiféle jogi, vagy erkölcsi szabályt nem szegtek meg.
Azt viszont gondolom
ugyanakkor, hogy az állami és önkormányzati vezetők — a jogszabályok
mellett — rendre megszegnek több alapvető erkölcsi szabályt is, amikor
egy foglalkozási csoporttól folyamatosan elvárják, hogy magánéletüket
feláldozva embertelen mennyiséget dolgozzanak, messze az elvárható
alatti díjazásért, kihasználva ennek a foglalkozási csoportnak a
társadalmi zsarolhatóságát. Hogy mivel zsarolhatóak az orvosok? A válasz egyszerű: az emberek egészségével, testi épségével, életével.
Gyovai Sándor"
"A
magyar Munkatörvénykönyv. a munkaidőt az őt 8 órás heti munkanap
figyelembevételével heti 40 órában állapítja meg. Ez alól kivételt
képez egy kör, amelyik beletartoznak azok, akik folyamatosan, vagy több
műszakban üzemelő vállalatnál dolgoznak, és ilyen munkakört látnak el.
Az esetükben a magyar Mt. napi 12, azaz heti 60 órás munkaidőre is
lehetőséget ad.
Ugyanakkor
a 2000/94. sz. EK irányelvvel módosított 504/93. sz. EGK irányelv
értelmében a munkaidő a heti 48 órát nem haladhatja meg. Emellett a
75/457. sz. EGK ajánlás a heti 40 órás munkaidőt tartja méltányosnak.
Ennek értelmében az EU tagállamai vagy törvénnyel, vagy kollektív szerződéssel a heti 40 órás munkaidőt vezették be és csak bérpótlék fizetése mellett teszik lehetővé a rendkívüli munkavégzést heti 48 óra erejéig. Lényegében a magyar jog is eszerint jár el, azonban több EU tagállamhoz hasonlóan lehetőséget ad arra, hogy ilyenkor a munkabérnek csak egy meghatározott részét kelljen kifizetni.
Abból
kiindulva, hogy az irányelv a munkaidő fogalmát határozta meg, hogy
munkaidő az, amikor a munkavállaló dolgozik vagy a munkáltató
rendelkezésére áll, a spanyolországi Valencia város mentőszakszervezete
és a németországi Essen város orvos-szakszervezete pert indított a
mentőszolgálati munkáltató, illetve a kórházszövetség ellen az ügyeleti
díj teljes munkabérrel történő kifizetése és az ügyeleti idő rendes
munkaidőkénti elismerése érdekében.
Mindkét
ügy az Európai Törvényszék elé került, amely a felpereseknek adott
igazat, elismerve teljes munkabérrel díjazandó munkaidőnek az
ügyeletet. Ez indította el Magyarországon is az ilyen tárgyi
orvos-pereket, amelyben a Szolnoki Munkaügyi Bíróság első fokon az
Európai Törvényszék ítéleteivel összhangban álló ítéletet hozott, amit
azonban az alperesi Szolnoki Kórház manegmentje meglehetősen furcsán
próbál lereagálni. Lássuk magát az ügyet:
A
Szolnoki Munkaügyi Bíróság a Szolnok Megyei Kórház sebészorvosai által
az ügyeleti idő teljes munkaidőkénti elismerése és teljes összegű
munkadíjazása iránt indított perben meghatározott ítéletében az
ügyeleti időt a 2000/94. sz. EK irányelvvel módosított 504/93. EGK
irányelv 1. cikkelyének megfelelően kimondta, hogy az ügyelet rendes
munkaidőnek számít, mivel az az idő is munkaidő, amikor a munkavállaló
a munkáltató rendelkezésére áll.
Ezért
az Mt. 148. §-ának az ügyeleti díjról az a rendelkezése, miszerint
ügyelet esetében az alapmunkadíjnak csak a 40 %-a jár, ellentétes az
irányelvvel. Az Európai Törvényszéknek a Valenciai Mentőszolgálat
versus Mentő Szakszervezet, valamint az Esseni Egészségügyi
Szakszervezet és az Esseni Kórház közötti hasonló két perben hozott két
ítéletéhez hasonlóan megállapította, hogy a felperes orvosoknak az
alapmunkadíjuk 40 és100 %-a közötti ki nem fizetett különbözet jár.
A
Kórház a felperesként fellépett orvosokat napi 12 órás műszakban
kívánta az ítélet után foglalkoztatni. A Magyar Orvosi Kamara és az
érintett orvosok ezt a kórházmanagement ellenakciójának tekintve
tiltakozott eme intézkedéssel szemben, vitatva annak jogszerűségét. Bár
– úgy tűnik –, hogy a kórház-management a tiltakozások hatására
visszakozott, mégis indokolt az intézkedéssel, ill. annak tervével
foglalkozni, mivel az ilyen kísérletek minduntalan visszatérnek.
Az irányelv szerint a munkaidő felső határa heti 48 óra. Ugyanakkor a 95. sz. EGK ajánlás heti 40 órát javasol. A magyar Mt. 117/B. §-ának (2) bekezdése napi 8 és heti 40 órában állapítja meg a törvényes munkaidőt. Ez a szabály összhangban áll az ajánlással. Ugyanakkor egy bizonyos körben (közeli hozzátartozónál, folyamatosan vagy több műszakos üzemben, idénymunkában történő foglalkoztatás, valamint készenlét és készenléti munka végzése esetében) kollektív szerződéssel a napi munkaidő 12 órára felemelhető, ami heti 60 órát tesz ki.
Ez
viszont az irányelvvel teljes mértékben ellentétben áll. Magyarország
ezt a megoldást a német jogból vette át. Azonban az Európai Törvényszék
fent említett két ítéletét követően Németország és Spanyolország
eltörölte a munkaidő felemelésének ezt a lehetőségét. Az egyes
tagállamok vagy törvénnyel, vagy országos általános vagy ágazati
kollektív szerződéssel a munkaidőt heti 38 és 40 órában állapítja meg.
Az irányelv módosítása a munkaidő és a rendkívüli munkaidő korlátozások rugalmasítása érdekében bevezette a munkaidőkeretet. Ennek értelmében egy meghatározott időn belül a napi, ill. a heti 40 óra átlagának ki kell jönnie. Ha a munkaidő e keretet túllépi, a napi túlmunka és a heti pihenőnap(ok)n végzett munka után köteles a munkáltató a munkavállaló részére pótlékot fizetni. A heti 48 óra azonban az irányelv értelmében még pótlék fizetése esetén sem léphető túl. Az irányelv a munkaidőkeretet 4 hónapban állapítja meg, ami legfeljebb 6 hónapra hosszabbítható meg. Szintén a német jog adott korábban lehetőséget arra, hogy tarifaszerződéssel a fent már jelzett körben a munkaidőkeret 12 hónapban, ill. 52 hétben is megállapítható legyen. A heti 52, ill. a 12 hónapos munkaidőkeret ma már a német jogban ugyancsak nem lelhető fel.
A
magyar Mt. 118/A. §-a a munkaidőkeretet 2 hónapban, vállalati kollektív
szerződéssel pedig 4 hónapban állapítja meg. Viszont a közeli
hozzátartozó által foglalkoztatott kivételével a már többször
hivatkozott körben lehetővé teszi, hogy a munkaidőkeret országos
kollektív szerződéssel egy teljes évre is szólhat. A 12 havi, ill. az
52 heti munkaidőkeret alkalmazása nem áll összhangban az uniós
irányelvvel.
Mindezek tükrében a munkavállaló(k)nak napi 12 órában történő foglalkoztatása nemcsak az irányelvvel áll szöges ellentétben, de a magyar jogi szabályozással is, mivel az orvosok napi 12 órás foglalkoztatása egyrészt nem fér bele az Mt. fent már hivatkozott 117/B. §-ának (1) bekezdésébe, ami önmagában is jogsértő, ha pedig az Egészségügyi Törvény hasonlóan vagy ennél is keményebben szabályoz, értelemszerűen sérti az uniós normákat is. A kórház-manegment részéről a 12 órás napi munkaidő egyoldalú bevezetése ezen kívül még amiatt is törvénysértő a magyar jog szerint, mert erre csak kollektív szerződéssel kerülhetne sor, vagyis csak úgy, ha ebbe a szakszervezet is beleegyezik.
A
kórház-manegment viszont sem az egészségügyi szakszervezettel ilyen
irányú kollektív szerződést nem kötött, sem pedig nem szerezte meg a
Orvosi Kamara ilyen irányú egyetértését. Ennek következtében pedig a
kórházvezetés intézkedése triplán, sőt négyszeresen jogsértő. Jogsértő
egyrészt azért, mert túltette magát az Európai Unió normáin, jogsértő
továbbá azért, mert maga a magyar tételesjogi szabályozás, amelyet maga
is alkalmazott, maga is jogsértő. Ezen túlmenően jogsértést jelent,
hogy jogsértő magyar szabályok alkalmazásával kíván retorzióval élni a
felperesekkel szemben, végül jogsértést jelent az is, hogy nem akar a
bíróság által megítélt fizetési kötelezettségének eleget tenni.
Ebben
az okfejtésben túlnyomóan az orvosokról volt szó. Az Európai
Törvényszék elé eddig került két ilyen tárgyú ügy egyike azonban
mentőápolókról szólt. Ebből is adódik, hogy az egészségügyben dolgozó
valamennyi olyan munkavállalóra ide értve az állami/önkormányzati
egészségügyi intézmények közalkalmazottait is-, akik az intézmény
folyamatos vagy több műszakos tevékenységébe tartozó munkakörben
dolgoznak, a fenti előírások ugyanúgy vonatkoznak. Így teljes
átlagkereset-térítésre jogosultak az irányelvből levezetve az ügyeletet
ellátó betegápoló(nő)k, műtősök és műtősasszisztensek egyaránt.
Ennélfogva az ő esetükben sem lehet megtenni azt, hogy munkaidejüket
egyoldalú nyilatkozattal napi 12 órára, illetve ennek alapján heti 60
órára felemeljék.
Mindezeket figyelembe véve a szolnoki kórház-management intézkedése vagy ahhoz hasonló más intézkedések jogszerűsége sem a magyar bíróságok, sem az Európai Törvényszék előtt sikerrel nem védhetők meg.
Prof. Dr. Prugberger Tamás
(Miskolci Egyetem és Debreceni Egyetem)"


"Ha
jól értem a replika lényegét, akkor a fő vita-érv az, hogy az ügyelet
más, mint a többi orvosi ténykedés. Érvelnek a túlmunka díjazás
alacsony mértékével, mint mentőkörülménnyel is. Az általam mondott
"sürgős esetek ellátása" (sic!) szerintük a hatályos törvénybe
ütköznék.
Telefonon
kb. 20 mondatból álló szakmai nyilatkozatot adtam egy újságírónőnek,
aki azt tömörítve három mondatba foglalta, majd telefonon beolvasta.
"Beolvasás" mégis az lett, amit szélsőséges hangon, nyílt levélben
előbb a webdokin hozzám intéztek, majd azt változó hangszerelésben
E-mailben is közölte velem egy jogilag "rezisztens" társaság. (Egy
higgadt, kulturált megkeresés is akadt: megválaszoltam.)
A
webdokis kihívás a pártpolitika stílusát idézi: alapfogalmak nem
megfelelő ismeretét, az orvosok ellen hangoló jogértelmezést, a
kollégák jó hírnevének csorbítását rója fel nekem, terjengős
kioktatásban. Ha jól értem a replika lényegét, akkor a fő vita-érv az,
hogy az ügyelet más, mint a többi orvosi ténykedés. Érvelnek a túlmunka
díjazás alacsony mértékével, mint mentőkörülménnyel is. Az általam
mondott "sürgős esetek ellátása" (sic!) szerintük a hatályos törvénybe
ütköznék. Sőt csúsztatással: fekete munka és adócsalás lenne, ha az
orvos mégis időn túl, vitás szerződési feltételek mentén, ügyeletben
ellátná azt, aki betegként hozzá fordul. Nem teszi, mert ő most durcás,
hiszen jó ideje nincsen kifizetve - még egy szakmunkás órabére szerint
sem. Aztán már hiába jött később az üzenet: kicsit többért mégis csak
hajlandók a pásztói érintettek ügyelni. Valakinek oda kell pörkölni, ma
ez megy.
Egyes
ellenálló gyógyítók szerint, ha a pénztelenség okán besokallt orvos ki
sem megy a beteghez, be sem engedi a rendelőbe, ránézni sem hajlandó
(minimum tisztázva, hogy mekkora a baj), minthogy érdemben(!) dacosan
sztrájkol, akkor ez nem sztrájk, nem jogsértés, nem szerződésszegés.
Hipokrátész forog a sírjában.
Gondoljuk
tovább: ugyanígy a kommandós nem megy ki drog-bárót elfogni, mert
rendezetlen a túlóra-pénze. A tűzoltó, a mentőtiszt e címen bent marad
a laktanyában, jóllehet menteni kéne, mivel rettenetes közúti baleset
történt. A katona kitűzi a fehér zászlót, mert nem jött meg az
átutalás. A búvár nem megy le a mélybe, mert a stopperórája fájrontot
jelez. A mozdonyvezető félúton leáll és hazagyalogol, mert elnézték a
könyvelésen az órái számát. És mindez onnantól rendben is volna, ha
lehet mutogatni (tévesen) az alkotmányra, az önkormányzati és a
munkajogi törvényekre, és leheletfinom distinkció húzható elő hajánál
fogva a sztrájk jogi természetéről, definíciójáról.
Nos, vegyük csak az utóbbit!
A rendszerváltó 1989. évi sztrájktörvény meghatározott kör számára eleve megtiltja a munkabeszüntetést, eleve tilossá teszi a politikai sztrájkot (!). Életfontosságú zóna, mint pl. az orvosi ellátás kapcsán pedig még a közalkalmazottak sztrájkja esetén is megköveteli az előzetes eljárást, egyezetést, és "a még elégséges szolgáltatás" biztosítását. Ezek hiányában jogellenes a munkabeszüntetés, és a munka bárminemű, tudatosan vállalt el nem végzése tartalmilag épp? ezt fedi le. Átlátszó magyarázkodás az, hogy de itt szerződéses jogviszony van önkormányzat és szerződő orvos között, ezért nem jöhet szóba a sztrájk, - sőt mindez bumerángként üt vissza.
Tudniillik
vagy benne van a közalkalmazotti minta szerinti "sztrájkjog" a
megkötött megállapodásban (ez valószínűtlen!), vagy ha nincsen ilyen
kikötés, akkor még annyi passzív ellenállási, munkabeszüntetési joga
sincs az orvosnak, mint lenne kórházi alkalmazottként. A szerződés az
önkormányzat és a vállalkozó orvos között - jogkövetkezményekkel! -
felmondható, megszeghető, újratárgyalható, de olyat még egy
"orvosbarát" szerződés sem mondhat, köthet ki, amely az egészségügyi
törvényt sérti. Belőle 10-15
klasszikus normát lehetne a rezisztens orvosok orra alá dörgölni: egyet
idéznék. Az Eütv. 77. § (3) bekezdése: "Minden beteget - az ellátás
igénybevételének jogcímére tekintet nélkül - az ellátásban részt
vevőktől elvárható legnagyobb gondossággal, valamint a
szakmai és etikai szabályok, illetve irányelvek betartásával kell
ellátni". Az orvoslobbi nyomására nemrég e szövegből a törvényhozás
kitörölte a "legnagyobb" gondosság követelményét.
A dominók dőlnek.



Az
MTV1 november 17-i Híradója a pásztói orvosokat megalázó ügyeleti
vitáról készített riportfilmje előtt a következő bevezető kérdéssel
tett bogarat a televízió nézői és az orvosok fülébe:
- "MI AZ ERŐSEBB, A HIPPOKRATÉSZI ESKÜ, VAGY A MUNKAVÉGZÉSI ELŐÍRÁS?"
A
Ius Resistendi Társaság - amely az orvosok és gyógyszerészek
méltóságának védelmére alakult - szomorúan állapítja meg, hogy a média
egyes munkatársai, nyilvánvaló tájékozatlanságuk okán, az orvosi
hivatás etikai követelményeit megfogalmazó un. "hippokratészi esküt" -
olykor akaratlanul is - a közvélemény megtévesztésére használják.
A Ius Resistendi Társaság tiltakozik az MTV1 fenti kérdésében tükröződő diszkriminatív, demagóg szellemiség ellen!
A kérdés ilyetén való feltevése önmagában alkalmas arra, hogy szembeállítsa az orvosi lelkiismeretet és az állampolgári jogok érvényesítését szolgáló törekvések lehetőségét. Ez az eljárás csak a legsötétebb diktatúrák sajátossága. Egy demokratikus jogállamban megengedhetetlen, hogy a közszolgálati televízió ilyen nyíltan manipulálja a tömegek értékítéletét az orvosok természetes, alkotmányos egyéni jogai ellen és azokat szinte megkérdőjelezve, megpróbálja az orvosok alkotmányos, egyéni alapjogait a közösségi jogokkal szembeállítani.
Bár az ókori, ún. "hippokratészi eskü" szellemét az orvosok ma is felvállalják, az eskü eredeti szövege napjainkra már elavulttá vált!
Sajnálatos, hogy a (ma már nem használt !) "esküt" - a szövegének
pontos ismerete nélkül, a csúsztatás eszközével élve - a médiában egyre
gyakrabban már-már "orvost ijesztgető fantom"-ként, gyakorlatilag az
orvosok jogérvényesítő törekvéseivel szembeni hangulatkeltésre, az
orvosok lelki zsarolására használják, s napjainkban megpróbálják azt az
orvosok alapvető állampolgári jogoktól való megfosztottságát tartósító, az orvosok emberi jogainak kényszerű feladását alantas módon szolgáló eszközzé tenni!
A
Ius Resistendi - Orvosok Egymásért - Társaság felszólítja a médiát a
fenti szellemű magatartás megváltoztatására és arra, hogy a jogfosztott
orvosok jogérvényesítő törekvéseit diszkrimináció-mentes szellemben
tükrözzék!
Kelt 2005. nov. 19.-én Ius Resitendi - Orvosok Egymásért - Társaság
* * *
Részlet a Társaságunk alapdokumentumából: "A
név eredete: "Ius resistendi" - az Aranybulla (1222) ellenállási
záradéka, melyet történelmi hagyatékunk tisztelete és az orvosok ún.
"hippokratészi eskü"-vel végletekig történő zsarolása miatt
választottunk."
-------------------* * *-------------------
A Társaság a politikusok és újságírók, szerkesztők okulására közli a legrégebbi, az eredeti ógörögből latinra fordított hippokratészi eskü magyar szövegét:
Hippokratészi eskü
"Esküszöm
Apollonra, az orvosra és Aszklépioszra, és Hygiéiára és Panakeiára és
az összes istenekre és istennőkre - tanúkul híva fel őket - hogy meg
fogom tartani képességem és szándékom szerint a következő esküt és
írott kötelezvényt:
Azt,
aki engem erre a mesterségre megtanított, úgy fogom tekinteni, mint
saját szüleimet, és megosztom vele vagyonomat, s ha rászorul,
visszafizetem majd, amivel neki tartozom, a tőle származó nemzetséget
olybá' veszem, mintha fiútestvéreim lennének, és megtanítom őket erre a
mesterségre, ha meg akarják tanulni, díjazás és írott kötelezvény
nélkül, miként hogy a gyakorlati útmutatást és a szóbeli előadást,
valamint a többi egész tudományt tovább adom úgyan saját gyermekimnek
és mesterem gyermekeinek, azon kívül az orvosi rend értelmében írásban
kötelezett megesketett tanítványoknak, de senki másnak nem.
Diaetetikus
rendeléseimet képességem és szándékom szerint a betegek hasznára fogom
elvégezni, nem pedig ártalmára és kárára. És halált okozó szert nem
fogok senkinek sem kiszolgáltatni, még kérésére sem, sőt ilyenféle
tanácsot sem fogok adni, és hasonlóképpen nem fogok adni nőnek sem
magzatelhajtószert.
Tisztán és az isteneknek tetszően őrzöm majd meg életemet és mesterségemet.
Nem
fogok vágni még kőbetegségben szenvedőket sem, hanem útjukból kitérek
majd azon mesterembereknek, akik ezt a gyakorlatot űzik.
Ahány
házba csak belépek, a betegek hasznára fogok belépni, távol tartva
magamat minden egyéb szándékos és kárt okozó jogtalanságoktól, főleg
pedig a nemi visszaélésektől, úgy női mint férfi testtel, mind a
szabadokkal, mind pedig a rabszolgákkal szemben.
Ha
olyat látok vagy hallok orvosi kezelés közben, vagy akár therapia körén
kívül az emberek életéről, amit nem szabad kifecsegni, azt el fogom
hallgatni, abban a véleményben, hogy az efféle dolgokat szent titok
módjára kell megőrizni.
Ha
ezt az esküt megtartom és nem szegem meg, akkor élvezzem életemet és
mesterségemet úgy, hogy az összes embereknél örök időkre becsületem
legyen, de ezt figyelmen kívül hagyom és hamisan esküszöm, mindezeknek
az ellenkezője történjék velem."
12. § (1) A köztisztviselőnek kinevezésekor esküt kell tennie.
(2) Az eskü szövege a következő:
„Én .............................................. esküszöm, hogy hazámhoz, a Magyar Köztársasághoz és annak népéhez hű leszek. Országunk Alkotmányát, alkotmányos jogszabályait megtartom. Az állam- és szolgálati titkot megőrzöm. Hivatali kötelességeimet részrehajlás nélkül, lelkiismeretesen, becsületesen, a jogszabályoknak megfelelően, pontosan, etikusan, az emberi méltóságot feltétlenül tiszteletben tartva, a legjobb tudásom szerint, nemzetem (és ............................ önkormányzat) érdekeinek szolgálatával teljesítem. Hivatalomban és azon kívül példamutatóan viselkedem, s minden igyekezetemmel azon leszek, hogy a Magyar Köztársaság fejlődését, szellemi és anyagi javainak gyarapodását előmozdítsam.”
(Az eskütevo meggyőződése szerint:)
„Isten engem úgy segéljen!”


|
Megteremtette az egészségügyi tárca az internetes gyógyszerrendelés és
házhoz szállítás lehetőségét. Az szakminiszter rendelete szerint az új
lehetőségek alkalmazásakor meg kell tartani a hatályos szakmai
szabályokat. Interneten keresztül kizárólag vény nélkül kiadható,
közfinanszírozásban nem részesülő készítmények igényelhetők. |
|
A Magyar Gyógyszerész Kamara (MGYK) olyan saját internetes portált
kíván létrehozni a közeljövőben, amelyen az internetes rendelés mellett
további egészségügyi információs adatbázist is elhelyeznek - mondta el
lapunknak a szervezet elnöke. Hávelné Szatmári Katalin tájékoztatása
szerint a megrendelőhöz legközelebb lévő patika venné fel a
rendeléseket, az interneten igényelt gyógyszereket kérés esetén a
patikusok házhoz is szállítanák. A házhoz szállítás a vényköteles patikaszerek esetén nehezebb feladat. A receptre adott medicinákat interneten rendelni nem lehet, mivel az eredeti vényt be kell mutatni a patikusnak. Emiatt a receptet előbb el kell juttatni a gyógyszerészhez, aki ellenőrzi a vény valódiságát és a beteg jogosultságát, elvégzi az egyéb szakmai feladatokat, kiállítja a gyógyszer értékének megfelelő bizonylatot, és a patikaszert ezt követően viszi ki a megadott címre - magyarázta a rendelés lehetséges menetét az elnök. A szolgáltatás a kamara ajánlása szerint ingyenes lesz azon rászorulóknak, akik betegségük miatt nem tudnak eljutni a patikába. Más egészségügyileg indokolt esetben pedig mindössze a patikai ügyletei díjat (jelenleg 375 forint) számítják fel. Ha valaki csak kényelmi szolgáltatásként veszi majd igénybe az internetes rendelést, vagy a házhoz szállítást, akkor ennél magasabb összeget kell fizetnie." |
| A Magyar Gyógyszerészkamara elnöke szerint nem a luxusigények a legfontosabbak | ||
| Lesznek-e nonstop nyitva tartó patikák, fejfájás-csillapítók a benzinkútnál, gyógyszertárak a plazákban? Egyhamar nem, de Hávelné Szatmári Katalin, a Magyar Gyógyszerészkamara elnöke szerint nem is az egyedi luxusigényeket kell elsősorban kielégíteni. Az emberek így is elégedettek a gyógyszerészekkel: a kamara által készíttetett kutatás szerint a köztársasági elnök után a patikusokban bíznak leginkább az emberek. | ||
|
– Valóban megszűnt az a szabályozás, amely szerint a cégek csak negyedévente emelhették vagy csökkenthették áraikat, s ezt a kamarának ki kellett hirdetnie. Az új rendelkezés életbe lépése után követhetetlenné, átláthatatlanná vált volna a betegeknek a gyógyszerárak változása, ezért kezdeményeztük az egyeztetést a gyártókkal. Nekik szintén az az érdekük, hogy ne legyen áttekinthetetlen a piac. Minden gyártói szövetséggel sikerült aláírnunk azt a megállapodást, amely szerint legfeljebb havonta módosítják a nem támogatott készítményeik árát. Az új fogyasztói árakat a kamara minden hónap 15-én nyilvánosságra hozza. Az első ármódosítás tehát épp a héten került fel a honlapunkra. – Most már biztosan azt is látják, hogy az új törvény másik eleme miatt, amely szerint a patikáknak tovább kell adniuk a vevőknek a gyártóktól, nagykereskedőktől kapott kedvezményeket, mekkora árkülönbségek vannak a különböző gyógyszertárak között. – Nehéz erről kamarai szinten összefoglalót adni, mivel a kedvezmények mértéke egyéni üzleti megállapodások kérdése. Egyet állíthatok: amit kapnak a patikák kedvezményként, azt tovább fogják adni. De jelentős mértékű árcsökkenést nem hozhat ez az új szabály. – A gyógyszertörvényből több, szerintem betegbarát módosítás is kimaradt a kamara fenntartásai miatt. Akkor azt mondták, ezeknek egy részét önállóan szervezik meg. Vegyük ezeket sorra! Ha a kamarán múlik, mikorra valósulhat meg legalább a fővárosban, hogy ne az utcán kelljen ázva-fázva sorban állniuk azoknak, akiknek éjjel van szükségük valamilyen orvosságra? – Jelenleg néha tényleg kellemetlen körülmények között kell várakozni, ezért áttekintettük az ügyeleti rendszer módosításának lehetőségeit. Nonstop nyitva tartás nem lesz sehol a közeljövőben, ennek főként biztonsági okai vannak. A fővárosban azonban a Déli pályaudvarnál lévő patika október közepe óta este tízig van nyitva, Debrecenben és Szegeden is meghosszabbított nyitva tartási időt vállalt egy-egy patika. Ezt a rendszert szeretnénk a nagyvárosokban megvalósítani. – Megoldást jelenthet a két órával hosszabb nyitva tartás? – A napokban kaptuk meg a Mediántól rendelt reprezentatív közvélemény-kutatásunk eredményét. Ebből kiderült az is, hogy az ügyeleti időszakban este tízig van igazán nagy igénybevétel. A vizsgálatból tudjuk azt is, hogy az emberek kétharmada egy évnél régebben vásárolt gyógyszert ügyeleti időben vagy soha. Egyébként az injekciós tű és a terhességi teszt a legkeresettebb ügyeleti időben. Az ügyeletes gyógyszertárak nagyon nehezen tudják betartani a munka törvénykönyvét, mivel nyolcszáz–ezer gyógyszerész hiányzik a rendszerből. Több ügyeletes patikát is félmillió forintra büntetett a munkaügyi felügyelet az utóbbi időben, mert a patikus kénytelen volt többet dolgozni a megengedett óraszámnál. – Miért nincs több patika a bevásárlóközpontokban? A megváltozott vásárlói szokásokat figyelembe véve szükség lenne rájuk. – A plazák térhódítása elsősorban a fővárosra igaz, nem lenne szerencsés speciális szabályokat alkotni csak Budapestre. Nem vagyunk bevásárlóközpont-ellenesek, de ahol van a környéken 250 méteres körzetben patika, ott nem támogatjuk, hogy a bevásárlóközpontban is nyíljon gyógyszertár. Ezzel együtt a fővárosban tíz fölött van a plazákban működő patikák száma. – Ha autópályán vezetés közben megfájdul a fejem, miért nem vásárolhatok fájdalomcsillapítót a benzinkútnál? Miért ellenzi ezt a kamara? – Nem gondolom, hogy elsősorban az egyedi luxusigényeket kellene kielégítenünk, van ezer más teendő, például kistelepülések százain nincs se orvosi rendelő, se patika. A gyógyszertáron kívüli árusításnak sok kockázata van, például a hamisítás vagy a minőségromlás. Azokban a nyugat-európai országokban, ahol ezt megengedik, a forgalomban lévő orvosságoknak körülbelül tíz százaléka hamis. – Orbán Viktor Fidesz-elnöktől Dávid Ibolya MDF-elnökön át kormánypárti egészségpolitikusokig megfordultak mostanában a kamarában. Mi ez a nagy politizálás? – A gyógyszertörvény vitájában érdekes, sokszor kritikus vélemények hangzottak el politikusok részéről a patikai rendszerrel kapcsolatban. Kíváncsiak voltunk, vajon tényleg ennyire másként látják-e a dolgokat, mint mi. A találkozókon kiderült, hogy a pártok – egy kivételével – elégedettek a gyógyszerellátás színvonalával. Az emberektől már kaptunk visszajelzést: a már említett kutatás szerint az államfő után a gyógyszerészekben bíznak a legtöbben. A lista utolsó helyén a pártok vannak. Pályakép Hávelné Szatmári Katalin már a második ciklusát tölti a Magyar Gyógyszerészkamara élén, korábban budapesti elnök volt. Az egyetem elvégzése, 1975 óta patikában dolgozik. A XI. kerületi gyógyszertárat, amelynek ma is a vezetője, 1995-ben privatizálta kolléganőjével. |
Mátyás Brigitta, az asszony ügyvédje nyilatkozott az Info Rádiónak. A kártérítés összege 30 millió forint, az ügyvéd szerint egy ilyen összeg erősen megalapozott. A kórház nem kereste őket egyeszség ügyében.
A kórház vezetője tudomásul vette az ítéletet, de szerinte kollégái nem hibáztak. Radnai Zoltán
úgy véli, az édesanya nem ment el időben a kontrollvizsgálatra. A
kórházak jelenlegi finanszírozása miatt ennyi pénz egy kórház létét
teheti kérdőjelessé. Úgy gondolja, ilyen egészségügyi és finanszírozási
helyzetben a betegek lehetnének türelmesebbek is."
Vajon mi történt azokkal a dolgozókkal, akik ebben a "balesetben" részt vettek?
Történt-e szakmai ellenőrzés, számonkérés?
Milyen intézkedésekkel előzi meg a kórház ezeket az eseteket?